A Canavan betegség szinonímái:
- ASPA hiány
- aspartoacylase hiány
- Canavan leukodisztrófia
- Canavan-Van Bogaert-Bertrand betegség
- a központi idegrendszer szivacsos degenerációja
- Van Bogaert-Bertrand szindróma
Általános leírás
A Canavan betegség egy ritka genetikai, idegrendszeri betegség, amelyet az agy fehérállományának szivacsos degenerációja jellemez. Az érintett újszülöttek születéskor tünet nélküliek lehetnek, de általában 3-6 hónapos korukra tüneteket mutatnak. A tünetek között lehet az abnormálisan nagy fej (makrocefália), a fej irányításának hiánya, súlyosan csökkent izomtónus, amely a fej „lógását” eredményezi, és olyan fontos fejlődési pontok késői elérése, mint az egyedül ülés vagy járás. A legtöbb érintett gyermeknél 10 éves korra az életet veszélyeztető szövődmények fejlődnek ki. A Canavan betegség az aspartoacylase (ASPA) gén mutációja miatt alakul ki, amely az N-aszparaginsav (NNA) lebontását (metabolizmust) befolyásolja. Autoszomális recesszív betegségként öröklődik.
A Canavan betegség az ún. leukodisztrófiás betegségek csoportjába tartozik. A leukodisztrófia alatt olyan ritka, progresszív, metabolikus, genetikai betegségeket értünk, amelyek az agyra, a gerincvelőre, és gyakran a központi idegrendszeren kívüli idegekre (periferális idegekre) hatnak. A leukodisztrófia mindegyik típusa egy olyan abnormalitás következménye, amely egy adott gént befolyásol, és ez 10 különböző, az agy fehérállományát felépítő kémiai anyagból legalább egynek az eltérő fejlődéséhez vezet. A fehérállomány idegrostokból felépülő szövet. Ezek közül az idegek közül sokat zsírok (lipidek) csoportjai, illetve fehérjék (mielinek) borítanak. Az un. mielinhüvely megvédi az idegrostokat, szigetelőként funkcionál, és meggyorsítja az adatátvitelt az idegek között. A leukodisztrófia mindegyik fajtája a mielinhüvely más-más területeit érinti, számos különböző neurológiai problémát okozva.
Jelei és tünetei
A Canavan betegség tünetei és lefolyása esetenként eltérő lehet. A betegség általában 3 és 6 hónapos kor között válik észrevehetővé, és a kezdeti tünetek között általában említhető a nagyon rossz fejkontroll, abnormálisan nagy fej (makrocefália), és a súlyosan csökkent izomtónus, amely a fej „lógását” eredményezi. Az érintett csecsemők általánosságban lehetnek nehezen reagálóak (apatikusak), letargikusak vagy ingerlékenyek. Néhány csecsemőnél előfordulhat fájdalmas nyelés (diszfágia), amely etetési nehézségekhez vezet.
Az érintett csecsemők később érnek el a fejlődési mérföldkövekhez (pl. segítség nélküli ülés vagy állás), és legtöbbjük sosem tud egyedül járni. Azoknak a képességeknek a folyamatos elvesztése, amelyekhez a mentális és izommunka koordinálása szükséges (pszichomotoros regresszió) és a mentális visszamaradás szintén megjelennek már csecsemőkorban. A legtöbb érintett csecsemő megtanul mosolyogni, nevetni, megemelni a fejüket és társas kapcsolatot létesíteni.
Egyéb, a Canavan betegségben szenvedő gyerekeknél megjelenő tünetek között lehetnek rohamok, alvási rendellenességek, nazális visszafolyás, a gyomorsav visszafolyása a nyelőcsőbe (reflux), amelyet néha hányáshoz kapcsolnak, a szem idegeinek degenerálódása, amelyek impulzusokat szállítanak a szemet körülvevő idegekben gazdag membrántól (retinától) az agyba (látóideg sorvadás). A látóideg sorvadás csökkent vizuális férzékenységet okozhat. A legtöbb esetben a betegség a hallást nem érinti, de előfordulhat halláskárosodás.
Ahogy az érintett csecsemők idősödnek, a csökkent izomtónus izommerevséggé fejlődhet, amelyet önkéntelen izomrángások jellemeznek, amik a láb lassú, merev mozgását eredményezik. Az érintetteknél egy idő után megjelenhet kontrollálatlan, merev rángás, vagy a karok, lábak, ujjak és lábujjak forgatása vagy paralízis. A Canavan betegség egy idő után az életet veszélyeztető komplikációkat okozhat, azonban a betegség súlyossága és lefolyása változó. Néhányan már csecsemőkorban életveszélyes komplikációkkal küzdenek, mások tinédzserkornál tovább élnek.
Az elmúlt néhány évben a Canavan betegségnek egy enyhe változatát fedezték fel, amelyet az ASPA gén jellegzetes mutációja, és csak enyhén emelkedett N-aszparaginsav szint jellemez. Ezek a gyerekek csak kissé maradnak le társaiktól, tudnak tanulni és iskolába járni. A fej lehet kissé megnagyobbodott, de a fehérállományt érintő, tipikusan a Canavan betegségre jellemző változások hiányozhatnak. A prognózis határozottan kedvezőbb.
Okai
A Canavan betegséget az artoacylase (ASPA) gén zavarai vagy változásai (mutációi) okozzák. Ez a mutáció autoszomális recesszív tulajdonságként öröklődik. A genetikai betegségeket egy bizonyos jelleg génkombinációi határozzák meg, amik az anya és apa által kapott kromoszómákban találhatók.
A recesszív genetikai betegségek akkor alakulnak ki, amikor az egyén mindkét szülőtől egy bizonyos tulajdonságra vonatkozóan hibás gént örököl. Ha az egyén örököl egy normális és egy betegségre hajlamosító gént, a betegség hordozójává válik, de általában nem mutat tüneteket. Két hordozó szülő esetén annak az esélye, hogy továbbadják a hibás gént, és ezáltal a gyermekük érintett legyen a betegségben, minden terhességnél 25%. Annak az esélye, hogy a gyermek mindkét hordozó szülőtől normális géneket örököl, és hogy e tulajdonságot illetően genetikailag normális legyen, 25%. A kockázat lány- és fiúgyermeknél is ugyanakkora.
A Canavan betegségért felelős hibás gént a 17-es kromoszómához (17pter-p13) kapcsolják. A kromoszómák, amik minden emberi sejt magjában jelen vannak, tartalmazzák az egyén genetikai információit. Az emberi test sejtjei általában 46 kromoszómát tartalmaznak. Az emberi kromoszómapárok 1-től 22-ig vannak számozva, és a nemi kromoszómákat X-el és Y-al jelölik. A férfiak egy X és egy Y kromoszómával, a nők pedig két X kromoszómával rendelkeznek. Minden kromoszómának van egy rövid karja, amit p-vel jelölnek, illetve egy hosszú karja, amit q-val jelölnek. A kromoszómákat tovább lehet csoportosítani számozott sávokba. Például a 11p13 kromoszóma a 11-es kromoszóma rövid karján található 13-as sávra utal. A számozott sávok pontosítják a több ezer gén helyét, amiket a kromoszóma magában foglal.
Az ASPA tartalmazza az instrukciókat az aspartoacylase előállítására (kódolás). Az aspartoacylase egy olyan enzim, amely lebontja (metabolizálja) az N-acetylaspartic savat (NAA). Az NAA egy olyan vegyület, ami a kutatók szerint kulcsfontosságú szerepet játszik az agy fehérállományának fenntartásában. A hiányos vagy inaktív aspartoacylase az NAA felhalmozódásához vezet az agy szövetében. A Canavan betegség tünetei a fehérállomány károsodásától az abnormálisan magas NAA szintig terjedhetnek.
Érintett lakosság
A Canavan betegség egyformán érint férfiakat és nőket. Bármelyik etnikai csoportot érintheti, de gyakrabban fordul elő az askenázi zsidó leszármazottak esetében. Ennél a csoportnál a hordozók előfordulásának gyakorisága akár minden 40-58 emberből 1 is lehet. Askenázi zsidó szülőktől születő gyermek megbetegedésének esélye nagyjából 1 a 6400-ból és 1 a 13456-ból között van. Más csoportoknál a hordozók előfordulásának gyakorisága nem ismert, de valószínűleg sokkal alacsonyabb. Az átlag lakosságnál a Canavan betegség előfordulásának aránya nem ismert.
Hasonló betegségek
A következő betegségek tünetei hasonlóak lehetnek a Canavan betegségéhez. Az összehasonlítás hasznos lehet a pontosabb diagnosztizálás érdekében.
A leukodisztrófiás betegségek nagyon ritka, progresszív, metabolikus, genetikai betegségek, amelyek az agyra, a gerincvelőre, és gyakran a központi idegrendszeren kívüli idegekre (periferális idegekre) hatnak. A leukodisztrófia mindegyik típusa egy olyan abnormalitás következménye, amely egy adott gént befolyásol, és ez 10 különböző, az agy fehérállományát (mielinhüvelyt) felépítő kémiai anyagból legalább egynek a hibás fejlődéséhez vezet. A mielinhüvely az idegek védőborítása, és az idegek enélkül nem tudnak rendeltetésszerűen működni. A leukodisztrófia mindegyik fajtája a mielinhüvely más-más területeit érinti, számos különböző neurológiai problémát okozva.
A metachromasiás leukodystrophia, a leukodisztrófia legáltalánosabb változata, egy ritka, öröklődő neurometabolikus betegség, amely az agy fehérállományát befolyásolja (leukoencephalopathy).
Az agyban, és a test más területein (pl. máj, epehólyag, vesék, és/vagy epe) felgyülemlő zsíros anyag jellemzi, amelyet szulfatid néven ismerünk. Az idegszöveteket védő zsíros borítás (mielin) eltűnik a központi idegrendszer különböző területeiről a szulfatid felgyülemlés miatt. A metachromasiás leukodystrophia tünetei között lehet vonaglás, rohamok, személyiségzavar, görcsösség, progresszív elmezavar, motoros zavarok, amik akár bénulásig vezethetnek, és/vagy látássérülés, amely akár vaksághoz is vezethet. A metachromasiás leukodystrophia autoszomális recesszív tulajdonságként öröklődik.
A Tay-Sachs betegség egy ritka, neurodegeneratív betegség, amely során egy enzim (hexosaminidase A) hiánya különböző, gangliozidoknak nevezett zsírok (lipidek) felgyülemlését okozza az agyban és az idegsejtekben. A gangliozidok ezen abnormális felhalmozódása a központi idegrendszer progresszív diszfunkciójához vezet. Ez a betegség lizoszóma raktározási betegségek közé tartozik. A lizoszómák a legfőbb emésztési egységek a sejtekben. A lizoszómákkal rendelkező sejtek tápanyagokat bontanak le vagy „emésztenek meg”, például bizonyos komplex szénhidrátokat és zsírokat. A Tay-Sachs betegséghez kapcsolódó tünetek lehetnek például a túlzó, ijedt reakció hirtelen zajokra, közömbösség, a korábban elsajátított képességek elvesztése (azaz pszichomotoros regresszió), és a súlyosan csökkent izomtónus (hipotónia). A betegség előrehaladtával az érintett csecsemőknél, gyermekeknél kialakulhatnak sötétpiros foltok a szem középső rétegén, fokozatos látásvesztés, siketség, fokozódó izommerevség és korlátozott mozgás (görcsösség), később bénulás, kontrollálatlan elektromos zavarok az agyban (rohamok), és a kognitív folyamatok romlása (elmezavar). A Tay-Sachs betegség autoszomális recesszív vonásként öröklődik.
Bizonyos mitokondriális betegségek, mint például a Leigh betegség, a központi idegrendszer szivacsos elváltozásaihoz köthetőek. A mitokondriális betegségeket olyan elváltozások jellemzik, amelyek a sejtnek azon részeit befolyásolják, amelyek energiát termelnek (mitokondriumok). A mitokondriális betegségek gyakran akadályozzák az érintett sejteket abban, hogy az ételt és az oxigént lebontsák és energiát termeljenek. A legtöbb mitokondriális betegség esetén rendellenesen nagy számú defektív mitokondriaum van jelen a test sejtjeiben. A mitokondriális betegségek gyakran a test több szervrendszerét is érinthetik.
Diagnózis
A Canavan betegség diagnózisa sejthető a betegség tipikus jeleit mutató csecsemőknél (pl. fejtartás hiánya, makrocefália stb.). A diagnózis megerősíthető alapos klinikai vizsgálat, részletes kórtörténet, és különböző specifikus tesztek által. Ezek között a tesztek között lehet a gázkromatográfia-tömegspektroszkópia, egy olyan eszköz, amely érzékeli a vizeletben megnövekedett NAA szintet. A megnövekedett NAA szint kimutatható még a vérben és az agy-gerincvelői folyadékban. A bőr bizonyos szöveti sejtjeinek vizsgálata (fibroblaszt kultúra) fényt vethetnek az aspartoacylase enzim hiányára. Az aspartoacylase aktivitás a fehérvérsejtekben szintén hiányos.
A Canavan betegség születés előtti diagnosztizálása is lehetséges amniocentézis által, amely során a fejlődő embriót körülvevő folyadékban lévő NAA szintet ellenőrzik a terhesség 16-18. hetében. Amennyiben mindkét szülőnek ismert ASPA génmutációja, a születés előtti diagnosztizáláshoz használható korionboholy biopszia, amely során a méhlepényhez kapcsolódó magzatburokból vesznek mintát a terhesség 10-12. hete körül mutáció analízishez.
Kezelés
A Canavan betegség kezelése az egyes betegeknél felmerülő egyéni tünetekre irányul. Az egyéb támogatás enyhítheti a kellemetlenségeket. A fizikoterápia és a korai kezelés segíthet a testtartás és a korai kommunikációs készségek fejlesztésében, ebben a sorrendben. Ha nyelési nehézségek merülnek fel, az etetőcső hasznos lehet a megfelelő táplálás és hidratálás érdekében. A rohamok gyógyszerekkel (antiepileptikumokkal) kezelhetőek.
A genetikai tanácsadás és hordozó tesztelés segíthet azoknak a családoknak, ahol a betegség felmerül.
Vizsgálati terápiák
Génterápiás kutatások folynak a Canavan betegségben szenvedő gyerekek kezelése érdekében. A génterápia esetén a hibás ASPA gén egészséges másolatait az érintett gyerekek agyába juttatják. Ezután ezek a gének előállítják az aspartoacylase enzimet, ami az NAA lebontásához szükséges. A génterápiával kezelt gyerekek észrevehető javulást mutatnak a tünetek tekintetében. A génterápia hosszú távú hatékonyságának és biztonságosságának eléréséhez, több kutatás szükséges.
A betegségleírás forrása: https://rarediseases.org/
