A Charcot–Marie–Tooth betegség egyéb elnevezései
- CMT
- örökletes motoros és szenzoros neuropátia
- HSMN
- szárkapcsi izomsorvadás
Általános leírás
A Charcot–Marie–Tooth (CMT) betegség olyan rendellenességek csoportja, amelyekben a motoros, illetve szenzoros perifériás idegek érintettek. A betegség eredménye izomgyengeség, izomsorvadás, valamint az érzékelés elvesztése. A betegség jelei először a láb disztális (törzstől távolabbi) részén, majd később a kézben jelentkeznek. Az ideg axonjában (idegrostjában) vagy az axon körüli velőshüvelyben (mielin) előforduló rendellenességek miatt az ebben a betegségben szenvedő egyének idegsejtjei nem képesek az elektromos jelek megfelelő továbbítására. A perifériás ideg normálistól eltérő működéséért sajátos génmutációk a felelősek. A CMT betegséget autoszomális domináns, autoszomális recesszív vagy X-kromoszómához kötött módon lehet örökölni.
Tünetek
A CMT tünetei általában kamaszkorban, fokozatosan jelennek meg, de ennél korábban vagy később is jelentkezhetnek. Szinte minden esetben a leghosszabb idegrostok károsodnak először. Az érintett személyek idővel elveszíthetik a lábfej, a kéz, a láb és a kar megfelelő mozgatóképességét. Gyakori figyelmeztető jelek lehetnek a következők: hőre, érintésre vagy fájdalomra való érzékenység csökkenése, izomgyengeség a karban, lábfejben vagy az alsó lábszárban, a finommotoros képességek csökkenése, magas lábemeléses járás (lábfejcsapódás), az izomtömeg csökkenése az alsó lábszárakban, gyakori botladozás, elesés, kalapácsujj, magas lábfejboltozat, lúdtalp, valamint a nyújtási reflex esetleges eltűnése. A betegség terjedése lassú és egyénenként változó. Az érintettek hosszú évekig aktívak maradhatnak és átlagos élettartamot érhetnek el. A legsúlyosabb esetekben a betegség kiváltotta légzési nehézségek halált is okozhatnak.
Kiváltó okok
A CMT betegséget autoszomális domináns, autoszomális recesszív vagy X-hez kötött módon lehet örökölni.
A genetikai betegségeket egy bizonyos tulajdonságra vonatkozó gének kombinációja határozza meg, amelyek az anyától és az apától kapott kromoszómákon helyezkednek el.
Recesszív genetikai rendellenesség akkor következik be, amikor az egyén mindkét szülőtől az adott gén egy-egy rendellenes változatát örökli. Abban az esetben, ha egy szabályos és egy betegségre hajlamos gén öröklődik, az utód csak hordozója lesz a betegségnek, tüneteket nem fog tapasztalni. Két, rendellenes gént hordozó szülő esetében minden terhességnél 25% a kockázata annak, hogy genetikai betegségben szenvedő gyermek születik, és 50% annak, hogy a szülőkhöz hasonlóan a gyermek is hordozó lesz. Terhességenként 25% esély van arra, hogy a gyermek mindkét szülőtől normális géneket örököl és az adott tulajdonságot tekintve genetikailag egészséges lesz. A kockázat mértéke nők és férfiak esetében megegyezik.
Domináns genetikai rendellenesség esetében a betegség megjelenéséhez elegendő egyetlen rendellenes génmásolat. A rendellenes gén öröklődhet valamelyik szülőtől, de létrejöhet egy, az érintett személyben bekövetkező új mutáció (génváltozás) eredményeként is. A születendő gyermek nemére való tekintet nélkül 50% annak a kockázata, hogy az érintett szülő tovább örökíti a hibás gént.
Az X-kromoszómához kötött genetikai rendellenességeket egy, az X-kromoszómán megjelenő rendellenes gén okozza. A betegség érinti mindazokat a nőket és férfiakat, akikben megvan ez a rendellenes gén. E rendellenes génnel rendelkező páciensek esetén azonban a férfiak jóval súlyosabban érintettek, mint a nők.
A CMT örökletes neuropátiának több különböző alfajtája van: CMT1, CMT2, CMT3, CMT4 és CMTX.
E típusok közül a CMT1, a betegség domináns formája – amelyben az idegek vezetési sebessége lassú – sokkal gyakoribb, mint a CMT2. A CMT1-et olyan rendellenes gének okozzák, amelyek a mielin szerkezetében és funkciójában játszanak szerepet. A CMT1 típust is további alkategóriákra lehet osztani, amelyek a következők: CMT1A, CMT1B, CMT1C, CMT1D és CMT1X. Ezeket különböző speciális génrendellenességek okozzák. A CMT1A-t a PMP22 gén megkettőződése okozza, amely gén a 17-es kromoszóma 17p11.2 lókuszán helyezkedik el. A CMT1A a leggyakoribb típus a CMT1-esek közül. A CMT1B-t az MPZ gén rendellenessége okozza, amely gén az 1-es kromoszóma 1q22 lókuszán helyezkedik el. A CMT1C-t a SIMPLE gén rendellenessége okozza, amely gén a 16-os kromoszóma 16p13.1-p12.3 lókuszán helyezkedik el. A CMT1D-t az EGR2 gén rendellenessége okozza, amely gén a 10-es kromoszóma 10q21.1-q22.1 lókuszán helyezkedik el. A CMT1X-et a GJB1 génben (a Xq13.1 lókuszon) lévő mutációk okozzák: ez a gén felelős a réskapcsolat proteinje, a connexin-32 kódolásáért. A CMT1-nek ritkább altípusai is létezhetnek.
A CMT2 egy autoszomális domináns alak, amelyben az idegek vezetési sebessége normális, vagy a normálisnál kicsit lassabb. A CMT2-t olyan rendellenes gének okozzák, amelyek az axonok szerkezetében és funkciójában játszanak szerepet.
A CMT2 típust a hibás gének alapján további, CMT2A-tól CMT2L-ig jelölt altípusokra osztják. A CMT2A a leggyakoribb típus, oka az MFN2 gén rendellenessége, amely gén az 1-es kromoszóma 1p36.2 lókuszán helyezkedik el. A CMT2B-t a 3-as kromoszóma 3q21 lókuszán elhelyezkedő RAB7 génben lévő mutációk okozzák. A CMT2C okozója egy ismeretlen gén, amely a 12-es kromoszóma 12q23-34 lókuszán helyezkedik el. A CMT2D-t a GARS génben lévő mutációk okozzák, amely gén a 7-es kromoszóma 7p15 lókuszán található. A CMT2E-t az NEFL génben lévő mutációk okozzák, amely gén a 8-as kromoszóma 8p21 lókuszán helyezkedik el. A CMT2F-et a HSPB1 génben lévő mutációk okozzák. A CMT2L a HSPB8 gén mutációinak következménye.
A domináns intermedier CMT elnevezése a közepes mértékű vezetési sebességéből származik, mivel bizonytalan, hogy a neuropátia elsősorban axonális vagy elvelőtlenedéses eredetű. Ezt a fenotípust a DMN2 és YARS gének domináns mutációi okozzák.
A CMT3 (más néven Dejerine–Sottas betegség) már nem megfelelő genetikai megnevezés, mert az ebben a kórban szenvedő egyéneknél találtak olyan génmutációt, ahol az egyik gén a CMT1A, CMT1B, CMT1D vagy CMT4 típusok kialakulásáért is felelős.
A CMT4 autoszomális recesszív módon alakul ki. Több alkategóriája van: CMT4A, CMT4B1, CMT4B2, CMT4C, CMT4D, CMT4E és CMT4F. A CMT4A-t a GDAP1 gén rendellenessége okozza, amely gén a 8-as kromoszóma 8q13-q21 lókuszán helyezkedik el. A CMT4B1-et az MTMR2 génben lévő rendellenesség okozza, amely gén a 11-es kromoszóma 11q22 lókuszán helyezkedik el. A CMT4B2-t a SBF2/MTMR13 génben lévő rendellenesség okozza, amely gén a 11-es kromoszóma 11p15 lókuszán helyezkedik el. A CMT4C-t az 5-ös kromoszóma 5q32 lókuszán elhelyezkedő KIAA1985 génben lévő rendellenesség okozza. A CMT4D-t az NDRG1 génben lévő rendellenesség okozza, amely gén a 8-as kromoszóma 8q24.3 lókuszán helyezkedik el. A CMT4E-t (veleszületett hipomielinizációs neuropátia) az EGR2 génben lévő rendellenesség okozza, amely gén a 10-es kromoszóma 10q21.1-q22.1 lókuszán helyezkedik el. A CMT4F-et a 19-es kromoszóma 19q13.1-q13.2 lókuszán elhelyezkedő PRX génben lévő rendellenesség okozza. A CMT4H-t az FDG4 génben lévő rendellenesség okozza. A CMT4J-t a FIG4 génben lévő rendellenesség okozza. A CMT2-t legtöbb esetben nem e gének mutációja okozza, azonban még nagyon sok genetikai ok vár felfedezésre.
A CMTX a betegség X-hez kötött domináns formája. A CMT1X felelős a CMTX betegségek körülbelül 90%-áért. A maradék 10%-ért felelős géneket még nem azonosították.
Az autoszomális recesszív CMT2-t az LMNA és GDAP1 génekben lévő mutációk okozzák.
Előfordulás
Az örökletes neuropátia tünetei általában fokozatosan jelennek meg kamaszkorban, korai felnőttkorban vagy középkorú személyeknél. A betegség a férfiakat és a nőket egyenlő arányban érinti. A CMT örökletes neuropátia a leggyakoribb örökletes neurológiai rendellenesség, amely Amerikában több mint 250.000 embert érint. Az érintett személyek tényleges száma azonban akár magasabb is lehet, mivel ezt a betegséget gyakran nem diagnosztizálják, félrediagnosztizálják, vagy csak az élet kései szakaszában állapítják meg.
Kapcsolódó rendellenességek
Az örökletes szenzoros és autonóm neuropátiák (hereditary sensory and autonomic neuropathy, HSAN) esetében a motoros neuronok, illetve axonjaik jellemzően nem, míg a szenzoros (és esetenként autonóm) idegek, illetve axonjaik érintettek. A neurálisan kifejezett génekben a domináns és recesszív mutációk HSAN-t vagy ahhoz kapcsolódó rendellenességeket okoznak. Ezek az örökletes rendellenességek domináns vagy recesszív módon alakulnak ki.
Az örökletes motoros neuropátiákat (hereditary motor neuropathy, HMN) domináns vagy recesszív módon lehet örökölni. A legtöbb ilyen betegségben a szenzoros rostok nem érintettek, néhány eset pedig a mielopátiával hozható összefüggésbe.
Az örökletes neurológiai izomsorvadás (örökletes karfonati neuropátia) egy autoszomális domináns genetikai rendellenesség, amelynek során a beteg egyének hirtelen fájdalmat vagy gyengeséget éreznek a vállukban vagy a felkarjukban. A tünetek leggyakrabban gyermekkorban jelentkeznek, de bármely korosztálynál megjelenhetnek. Az érzékelés elvesztése szintén előfordulhat. Gyakori a részleges vagy teljes gyógyulás, azonban a tünetek visszatérhetnek ugyanabba vagy az ellentétes végtagba. Néhány családnál jellegzetes külső vonások is megfigyelhetőek, például kis testmagasság és közel ülő szemek.
A veleszületett hipomielinizációs neuropátia (congenital hypomyelination neuropathy, CHN) egy neurológiai rendellenesség, amely már a születés pillanatától fennáll és elégtelen mielinképződéssel jár. A legfőbb tünetek a következők: légzéssel kapcsolatos nehézségek, izomgyengeség és -koordinálatlanság, gyenge izomtónus, reflexek hiánya, járás közbeni nehézség, illetve a a test egyes részeinek korlátozott érzékelése vagy mozgathatósága. (További információkért keresőkifejezésként válassza a „neuropátia” vagy a „veleszületett hipomielinizációs neuropátia” kifejezéseket a Ritka Betegségek Adatbázisában).
A Refsum-kór (fitánsav-raktározási betegség) a zsír- (lipid) anyagcsere egy ritka recesszív genetikai rendellenessége, amelyet külső neuropátia, korlátozott izomkoordinációs képesség (ataxia), festékes szemideghártya-gyulladás (retinitis pigmentosa, RP), siketség és a csontokban és a bőrön lévő elváltozás jellemez. A kórral jár továbbá a fitánsav vérplazmában és szövetekben való jellegzetes felhalmozódása. A rendellenességet valószínűleg a fitánsav-hidroxiláz, a fitánsav anyagcseréjéhez szükséges enzim hiánya okozza. Jótékony hatású lehet az olyan hosszú távú terápia, amelynek része a fitánsav-mentes diéta. (További információkért keresőkifejezésként válassza a „Refsum” és az „RP” kifejezéseket a Ritka Betegségek Adatbázisában).
A családi amiloid neuropátia autoszomális domináns módon öröklődik. E betegségben az amiloid a normálistól eltérő mértékben halmozódik fel a perifériás idegben. A legtöbb esetet a TTR génben lévő mutáció hozza létre, amely gén a transztiretin fehérje szérum kódolásáért felelős. Az APOA1 génben lévő domináns mutációk szintén lehetnek okozók, de ez elég ritka.
Autoszomális domináns öröklés eredményeként nyomásos bénulásokra hajlamosító örökletes neuropátia is kialakulhat. Ez egy meglehetősen ritka betegség. Az ilyen típusú örökletes neuropátiát központi neuropátiák jellemzik, amelyek nyomáspontja a következő helyeken lehet: a szárkapocs neuropátiája a szárkapcsi fejnél, a singcsont neuropátiája a könyöknél, a középidegi neuropátia pedig a csuklónál. A nyomásos bénulásokra hajlamosító örökletes neuropátiát a PMP22 gén két másolata közül az egyikben lévő rendellenesség okozza, amely gén a 17-es kromoszóma 17p11.2 lókuszán helyezkedik el.
A külső neuropátia legalább százféle örökletes szindróma része, azonban az egyéb megnyilvánulások jellemzően háttérbe szorítják. A külső axonok elvelőtlenedése és a kóros mielinképzés sokféle rendellenesség velejárója. Még gyakoribbak az axonális neuropátiához kapcsolódó szindrómák: többfajta örökletes, kétoldali bénulást okozó betegségnek része az axonális neuropátia, amely vagy a motoros és szenzoros axonokat, vagy csak a motoros axonokat érinti. Az axonális neuropátia sokféle örökletes ataxiával jár együtt. A betegség megjelenése megfelel annak az elképzelésnek, hogy e megbetegedések a központi idegrendszeri és a perifériás idegrendszeri neuronok hosszfüggő axonopátiái.
Diagnózis
A CMT örökletes neuropátia diagnózisát nem könnyű felállítani. A diagnózis fizikai tüneteken, családi kórtörténeten és klinikai vizsgálatokon alapul. Ilyen klinikai vizsgálat az idegek vezetési sebességének mérése (az angol nerve conduction velocity kifejezésből: NCV), amelynek során megmérik, hogy az impulzusok milyen gyorsan áramlanak az idegekben, valamint az elektromiogram (EMG), amely az izomsejtek elektromos aktivitását rögzíti. A molekuláris genetikai tesztek jelenleg a következő CMT-típusok vizsgálatában érhetőek el: CMT1A, CMT1B, CMT1D, CMT2E, CMT4A, CMT4E, CMT4F és CMTX.
Szokásos gyógymódok
Kezelés
A CMT örökletes neuropátiával élő betegek tüneti és támogató kezelést kapnak. A betegségre egyelőre nincs gyógymód, ezért kiemelkedően fontos a tünetek csökkentése vagy terjedésük megállítása. Az átfogó kezelés magában foglalja a következőket: fizikoterápia, ortotikus cipőbetétek és lábmerevítők használata, valamint a deformitások javítását szolgáló korrekciós műtétek elvégzése. A kiegészítő terápia pszichológiailag is hasznos lehet, segíthet a fájdalom és kényelmetlen érzés megszüntetésében, és az egész életminőséget javíthatja. Fiatal betegek számára hasznos lehet az olyan pályaválasztási tanácsadás, amely számol a betegség előrehaladásával.
A betegségleírás forrása: https://rarediseases.org/
