Az amiotrófiás laterálszklerózis szinonimái
• ALS
• Amiotrófiás laterálszklerózis – poliglükán testek
• Aran-Duchenne izomsorvadás
• Gehrig-betegség
• Lou Gehrig-betegség
• A mozgató rendszer betegsége (gócos és lassú)
Az amiotrófiás laterálszklerózis altípusai
• Jóindulatú gócos amiotrófia, ALS típus
• Gyermekkori spinális izomsorvadás, ALS
• Fiatalkori spinális izomsorvadás, beleértve
• Kugelberg-Welander-betegség
• Primer laterálszklerózis
• Progresszív bulbáris bénulás, beleértve
• Spinális izomatrófia, ALS típus
• Felső mozgató idegsejtek betegsége
• Werdnig-Hoffman-betegség
• Wohlfart-betegség
Általános leírás
Az amiotrófiás laterálszklerózis (ALS) a mozgató idegsejtek (motoneuronok) betegségeként ismert rendellenességek csoportjába tartozik. Az agyban, az agytörzsben és a gerincvelőben található, az idegrendszer és a test akaratlagos izmai közötti kommunikációért felelős idegsejtek fokozatosan súlyosbodó (progresszív) elfajulása (degenerációja) és végül pusztulása jellemzi. Rendes esetben az agyban található mozgató idegsejtek (felső motoneuronok) küldenek jeleket a gerincvelői mozgató idegsejtekhez (alsó motoneuronok), majd a különböző izmokhoz. ALS esetén a felső és az alsó motoneuronok is érintettek, így a jelek továbbítása megszakad, és az izmok fokozatosan gyengülnek és elsorvadnak. Ennek eredményeként elvész az akaratlagos mozgás elindításának és irányításának képessége. Az ALS végül légzési elégtelenséghez vezet, mivel a betegek nem képesek a mellkasi izmok és a rekeszizom irányítására. Az ALS-t gyakran Lou Gehrig-betegségnek nevezik.
Jelei és tünetei
Az amiotrófiás laterálszklerózis korai jelei közé tartozik az enyhe izomgyengeség, a kéz ügyetlensége és/vagy a beteg nehezen végez olyan feladatokat, amelyek az ujjak és/vagy a kéz finom mozgását igénylik. A lábizmok gyengesége miatt a beteg botladozhat és eleshet. A betegeknél a nyelés nehezítettsége (diszfágia) jelentkezhet, beszédük meglassulhat. A betegség további tünete lehet az ajak gyengesége, valamint a nyelv, a száj és/vagy a gége károsodása és/vagy működési zavara (bulbáris tünetek). Éjszakai lábgörcsök jelentkezhetnek, leginkább a vádli és/vagy a comb izmaiban. Fokozatosan további izmok érintettsége is kialakul. Az amiotrófiás laterálszklerózis progressziója lehet gyors vagy lassú is.
Egyéb tünetei lehetnek a nem kontrollálható izomrángások, a láb merevsége és/vagy a köhögés. Az érintett betegek mély izomreflexei fokozottak. Az esetek mintegy 5 százalékában jelentős testsúlycsökkenés alakul ki. A mozgásképesség fokozatos romlásával nő a légzési elégtelenség kockázata. Az amiotrófiás laterálszklerózisos betegek esetében az akut tüdőgyulladás kockázata is magasabb az ételek vagy a gyomortartalom belégzése miatt (aspirációs tüdőgyulladás). A mozgásképesség, ezen belül a nyelési képesség általános romlása szintén alultápláltsághoz vezethet.
A betegség a szellemi (kognitív) képességeket általában nem érinti. A betegség előrehaladásával, jellemzően három-öt év leforgása alatt a beteg fokozatosan képtelenné válik az állásra és a járásra. Sok beteg egy idő után gépi segítséget igényel a légzéshez. Az ALS-ben szenvedő betegek egy kis részénél fokozatosan stabilizálódhatnak a tünetek, és néhány évig ezen a szinten állandósulhatnak (tetőzhetnek).
Okai
Az amiotrófiás laterálszklerózis pontos oka nem ismert. Számos tényező merült fel a betegség lehetséges okaként, mint például azonosítatlan vírus okozta fertőzés, kóros immunválasz (pl. autoimmun eredet), bizonyos ásványi anyagok mérgező hatása (pl. alumínium), illetve egyéb tényezők. Ezek egyikét sem sikerült azonban igazolni.
A Neurology című folyóirat 2000. januári számában közölt vizsgálat a vírusos eredet valószínűségét erősíti. A California Egyetem (Irvine College of Medicine) és a Rockefeller Egyetem (Lyon, Franciaország) kutatói 17 ALS-ben szenvedő beteg közül 15-nél találtak vírust a gerincvelőben. Ezt a vírust – amely az ismerten agyhártyagyulladást és ritka esetekben agyvelőgyulladást okozó Echovirus-7-hez hasonlít – csupán egyetlen esetben azonosították 29 olyan személy közül, akik más okból hunytak el.
A kutatók szerint az összes ALS-eset körülbelül 10 százalékánál van családi halmozódás. Az orvosi szakirodalom alapján az örökletes ALS-nek számos olyan formája van, amely autoszomális (testi, azaz nem ivari kromoszómákhoz kötött) domináns vagy autoszomális recesszív öröklődésű. Az autoszomális domináns ALS tünetei általában felnőttkorban válnak nyilvánvalóvá, bár ritka esetekben serdülőkorban is jelentkezhetnek. Az ALS autoszomális recesszív formái esetén inkább gyermek- vagy serdülőkorban alakulnak ki a tünetek (fiatalkori kezdet).
Az ember tulajdonságai, így a klasszikus genetikai betegségek is két gén, azaz egy apai és egy anyai gén kölcsönhatásának eredményeként jönnek létre. Dominánsan öröklődő betegségek esetén a betegséget okozó (vagy az anyától, vagy az apától kapott) gén egyetlen példányának megléte a másik, normális gén feletti dominanciát eredményez, ami a betegség kialakulását okozza. A születendő gyermek nemétől függetlenül minden terhesség esetén 50% annak valószínűsége, hogy a betegséget az érintett szülő átörökíti a gyermekére.
A recesszíven öröklődő betegségek csak akkor alakulnak ki, ha adott személy ugyanarra a tulajdonságra nézve ugyanazt a hibás gént örökli mindkét szülőjétől. Ha egy normális és egy betegséget okozó gént örököl, a betegséget hordozni fogja, de rendszerint tünetek nélkül. Ha egy pár mindkét tagja hordozza a recesszíven öröklődő betegséget, 25% annak kockázata, hogy a betegséget átörökítik a gyermekeire. A gyermekeik ötven százalékánál áll fenn a betegség hordozásának kockázata, a tünetek megjelenése nélkül. Gyermekeik huszonöt százaléka örökölhet normális géneket – mindkét szülőtől egyet –, ami normális genetikai mintázatot eredményez (az adott tulajdonságra nézve). Ez a kockázat minden egyes terhességnél ugyanakkora.
Az örökletes ALS eseteinek körülbelül 15–20 százalékánál a betegség autoszomális domináns módon öröklődik, a szuperoxid-dizmutáz 1 (SOD1) néven ismert gén kóros megváltozása (mutációja) miatt. (A betegség ilyen eseteit szokták ALS1-nek is nevezni.) A SOD1 gén a szuperoxid-dizmutáz nevű enzimet kódolja. A SOD1 gén mutációi spontán módon, ismeretlen okból is előfordulhatnak (igen ritkán, azaz sporadikusan), ami a betegség elszigetelt eseteit eredményezi (sporadikus ALS). Az autoszomális domináns ALS-hez hasonlóan a sporadikus ALS-re is jellemző, hogy felnőttkorban válik nyilvánvalóvá. A SOD1 gén a 21-es kromoszóma hosszú karján (q) található (21q22.1).
A kromoszómák a test valamennyi sejtjének sejtmagjában megtalálhatók. Minden ember genetikai jellemzőit ezek hordozzák. Az emberi kromoszómapárokat 1-től 22-ig számozzuk, és van egy különböző, 23. pár kromoszóma is, amely férfiak esetében egy X és egy Y kromoszómából, nők esetében pedig két X kromoszómából áll. Minden kromoszómának van „p”-vel jelölt rövid karja, valamint egy „q”-val jelölt hosszú karja. A kromoszómák tovább oszthatók sávokra, amelyeket szintén számozással jelölünk.
A sporadikus vagy autoszomális domináns ALS néhány ritka esetében a betegségre való hajlam a NEFH (azaz neurofilament protein, nehéz polipeptid) nevű gén genetikai anyagának hiányából (deléciók) vagy többletmennyiségéből (inzerciók) eredhet. A NEFH gén a 22-es kromoszóma hosszú karján található (22q12.2).
Ezenfelül az autoszomális domináns ALS (ALS4 jelölésű) egyik ritka formájának okát a 9-es kromoszóma hosszú karján azonosították (9q34). Bár az autoszomális domináns ALS általában felnőttkorban jelentkezik, a betegség e formájának jelei jellemzően tizenéves korban mutatkoznak meg.
A betegség egyik autoszomális recesszív (ALS2 néven ismert) formáját a 2-es kromoszóma hosszú karjával hozták összefüggésbe (2q33). Az ALS2 a betegség lassan súlyosbodó (progrediáló), korán kialakuló formája, amelyet szoktak fiatalkori (juvenilis) öröklött ALS-nek is nevezni, és észak-afrikai és közel-keleti populációkat érint.
2001 októberében egy kutatócsoport az ALS2-ért felelős génmutáció felfedezéséről számolt be. Eredményeik azt is tisztázzák, miért tévesztették össze a klinikai szakemberek az ALS2-t egy másik, idegrendszeri elfajulást okozó (neurodegeneratív) betegséggel, a juvenilis primer laterálszklerózissal. A két állapot esetén ugyanazon gén különböző mutációi azonosíthatók, ami közös genetikai eredetet jelez.
Az ALS2 tünetei általában az élet első vagy második évtizedében jelentkeznek, és 10–15 éven keresztül, lassan progrediálnak. Az ALS1 esetében a tünetek általában a 40-es vagy 50-es életévek során alakulnak ki, és gyorsabb a betegség progressziója.
Ezenkívül az ALS egy másik, autoszomális recesszív formája (ALS5) a 15-ös kromoszóma hosszú karjához köthető (15q15.1-q21.1). Az ALS különböző, örökletes formáinak alaposabb leírása céljából jelenleg is zajlanak kutatások.
A Nature Structural Biology című folyóirat 1999. augusztusi számában megjelentetett vizsgálat szerint a réz sejtekbe jutásának lehet bizonyos szerepe az ALS kialakulásában. A réz nehézfém, amely számos fehérjében megtalálható, és a sejtek megfelelő működéséhez szükséges. Rendes körülmények között a „réztranszporter” nevű, speciális szállítófehérje „kíséri” a rezet a sejteken belüli, megfelelő célpontjához. Az egyik ilyen célpont a szuperoxid-dizmutáz (SOD) enzim, amelyet a SOD1 gén kódol. (A SOD1 génről feljebb talál bővebb információt.) A SOD enzim fontos szerepet játszik a sejtekben felhalmozódó, károsító hatású „szabad gyökök” semlegesítésében.
A szabad gyökök a szervezetben zajló kémiai reakciók során keletkező anyagok. Az elgondolások szerint a szabad gyökök felhalmozódása a test szöveteiben idővel károsítja a sejteket, és azok működésének zavarát okozza. Bizonyos enzimek – köztük a SOD enzim – semlegesítik a káros szabad gyököket, vagy segítik azok eltávolítását. Az enzimek a sejtek által termelt fehérjék, amelyek felgyorsítják a szervezet kémiai reakcióit.
Ahogy fentebb említettük, az autoszomális domináns vagy sporadikus ALS-ben szenvedő személyek egy részénél a SOD enzimet kódoló gén (SOD1 gén) mutációi figyelhetők meg. Ilyen esetekben, ha a réz eljut a mutálódott SOD1 génhez, kóros reakcióba léphet, ami sejtkárosodást eredményez, és végül az ALS-es személyeknél észlelhető izomsorvadást (atrófiát) idézi elő. A kutatók meghatározták a rézszállító fehérje szerkezetét, ezáltal jobban érthetővé vált a fehérje működése. Lehetséges, hogy ennek az információnak a segítségével a kutatók meg tudják állapítani, hogyan gátolható a réz elszállítása a mutálódott SOD1 génhez, ami késleltetheti vagy megelőzheti az ALS tüneteinek kialakulását. Sok kutatásra van még azonban szükség ahhoz, hogy kijelenthessük, a kezelés szempontjából van-e gyakorlati jelentőségük ezeknek a megállapításoknak.
Érintett csoportok
Az amiotrófiás laterálszklerózis ritka betegség, amely az Egyesült Államokban körülbelül 30 000 főt érint. Bár 55 év az a medián életkor, amikor a tünetek jelentkeznek, ezek bármely életkorban kialakulhatnak. Az ALS több férfit érint, mint nőt. Az érintettek körülbelül 60%-a férfi, 40%-a nő. A becslések szerint az USA-ban évente 5000 új esetet diagnosztizálnak.
Hasonló betegségek
Az itt felsorolt betegségek tünetei hasonlíthatnak az amiotrófiás laterálszklerózis tüneteihez. Az összehasonlítás a differenciáldiagnózishoz (más betegségektől való elkülönítéshez) lehet hasznos:
A primer laterálszklerózis egy nagyon ritka idegrendszeri betegség, amelyet a felső mozgató idegsejtek fokozatos pusztulása jellemez; ez a kar- és a lábizmok gyengeségét eredményezi, sorvadás nélkül. Az idegi funkciók elvesztése lassan alakul ki, és a kéz- és lábfej és/vagy a láb görcsös mozgásához vezet. A beteg húzza a lábfejét a földön, később pedig nem tud már járni. A betegség az érző funkciókat és a szellemi képességeket általában nem befolyásolja.
A Kugelberg-Welander-szindróma (spinális izomatrófia) ritka, öröklött idegrendszeri betegség, amely kisgyermekkorban kezdődik, és az alsó mozgató idegsejtek fokozatos elfajulásával jár. A betegség tünetei közé tartozik a fokozatosan súlyosbodó gyengeség, amely korai légzőszervi szövődményekhez és izomszövetvesztéshez vezet, különösen a lábban, és koordinálatlan járást eredményez.
A fokális (azaz gócos), más néven monomeliás (egy végtagot érintő) mozgatóidegsejt-betegség csak egyetlen testtájat érint, leggyakrabban a vállöv izmait. A betegség több hónap alatt alakul ki, és a mozgásképesség maradandó károsodását okozza. A betegek egy részénél idővel kiterjedtebb mozgatóidegsejt-betegség alakul ki. Ha felmerül a fokális mozgatóidegsejt-betegség diagnózisa, gondosan ki kell zárni a gócos sorvadás egyéb lehetséges okait.
A progresszív bulbáris bénulás vagy pszeudobulbáris bénulás az amiotrófiás laterálszklerózis egyik változata, amelyre az agyidegek által beidegzett izmoknak (tehát az ajkak, a nyelv és a gége izmainak) a gyengesége és sorvadása jellemző. Tünete lehet a nehezített beszéd és a nyelési nehézség; az érintett betegek egy részénél kontrollálhatatlan nevetés és/vagy sírás is előfordul. A bulbáris bénulás idővel általában ALS-sé progrediál.
A progresszív izomatrófia kizárólag az alsó mozgató idegsejteket érinti. A betegségnek ez a formája az alsó testfél, különösen a lábak izmainak gyengeségével és sorvadásával jár. Ha nem jelentkeznek felső mozgató idegsejteket érintő tünetek, rendszerint két éven belül, akkor az amiotrófiás laterálszklerózis kialakulása nem valószínű.
A HIV-fertőzöttek egy részénél nagyon ritka esetekben az ALS-re emlékeztető szövődmény alakulhat ki. Az AIDS-betegek ilyen alcsoportjában bizonyos vírusellenes gyógyszerek, az úgynevezett proteázgátlók visszafordíthatják a betegséget, és helyreállhat az izmok működése. Az AIDS-hez társuló mozgatóidegsejt-betegség nem egyezik az ALS-sel, de sok a hasonló tünete.
Diagnózis
Amiotrófiás laterálszklerózis esetén a felső és az alsó mozgató idegsejtek elfajulása egyaránt kialakul. Előfordul, hogy az ALS-es betegek egy részénél kezdetben csak a felső mozgató idegsejtek elfajulása okoz tüneteket. Ezeknél a betegeknél az alsó mozgató idegsejtek elfajulása általában három-öt éven belül jelentkezik.
Az ALS korai tünetei hasonlíthatnak más betegségekre, ezért a diagnózis nagyrészt az egyéb betegségek kizárásán alapul. Ennek érdekében különféle diagnosztikai eljárásokat lehet alkalmazni, mint például a mágneses rezonanciás képalkotás (MRI) vagy az izmok elektromos tevékenységét kimutató vizsgálat (elektromiográfia, azaz EMG).
Szokásos kezelések
Kezelés
Az amiotrófiás laterálszklerózis kezelése általában több szakember, ezen belül orvos, gyógytornász, beszédterapeuta, légzésterapeuta, egészségügyi szociális munkások és ápolók együttműködését igényli.
A riluzol (Rilutek) az első gyógyszer, amelyet az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala engedélyezett az amiotrófiás laterálszklerózis kezelésére. A gyógyszert egy francia gyógyszercég, az Aventis gyártja. A vizsgálatok igazolták, hogy a Rilutek átlagosan három-öt hónappal meghosszabbítja a túlélést, bár az izomműködés romlását nem késleltette jelentősen.
Az amiotrófiás laterálszklerózis tüneteinek enyhítésére sok más gyógyszer alkalmazható. A Baclofen a betegek egy részénél csökkenti az izomgörcsöket. A kinintartalmú készítmények jótékony hatásúak lehetnek lábgörcs esetén. A kisebb izmok nem kontrollálható és akár az alvást is zavaró rángása izomlazító gyógyszerek, például diazepám hatására javulhat.
Az amiotrófiás laterálszklerózisos betegeknél rendkívül fontos a megfelelő tápláltság fenntartása. A nyelési nehézségekkel küzdő (diszfágiás) betegek számára nagy odafigyeléssel pépes ételeket kell választani. Ha a nyelési nehézségek miatt a megfelelő táplálás és folyadékbevitel már nem biztosítható, mérlegelni kell a gyomorszondás táplálást. A speciális vitaminkezelés nem befolyásolja az ALS lefolyását.
A gyógytorna nagyon fontos, és mindennap végezni kell a mozgástartomány javítását szolgáló gyakorlatokat. Ezek a gyakorlatok segíthetik megőrizni az érintett ízületek hajlékonyságát és megelőzni az izmok rövidülését (kontraktúra).
A nehezített beszédű amiotrófiás laterálszklerózisos betegek számára hasznos lehet a kommunikációs eszközök alkalmazása. Ha a beteg a kezét használni tudja, az írott vagy gépelt üzenetek, illetve a gépi beszédet lehetővé tevő, kis számítógépek használata segítheti az elszigetelődés érzésének leküzdését. Létezik egy kommunikációs eszköz, amelynek neve „The Talking Board” („Beszélő Tábla”), és olyan betegek számára hasznos, akik képesek az ujjukkal rámutatni dolgokra. A tábla egyik oldalán mondatok vannak, a másik oldalán pedig az ábécé, számok, valamint egy üres rész, ahová írni lehet. Egy másik kommunikációs eszköz neve Etran Board, amely azoknak a betegeknek segíthet, akik sem beszélni nem tudnak, sem a kezüket nem tudják használni.
Légzési nehézségek esetén pozitív nyomású lélegeztetést lehet alkalmazni.
Betegcsoport Magyarországon:
Magyar Izomdisztrófia Társaság
A betegségleírás forrása: https://rarediseases.org/
