Az ataxia telangiektázia szinonimái:
- AT
- Cerebello-okulokután teleangiektázia
- Immunhiány ataxia teleangiektáziával
- Louis-Bar-szindróma
Általános ismertető
Az ataxia teleangiektázia (rövidítése: AT, latin írásmóddal ataxia teleangiectasia) az idegrendszer degeneratív elváltozásával járó, összetett genetikai betegség, amelynek nyilvánvaló tünetei csecsemő- vagy kisgyermekkorban jelentkeznek.
Jellemzője az akaratlagos mozgások koordinációjának fokozatos romlása (ataxia), a vérerek maradandó kitágulása miatt a bőrön és a nyálkahártyákon kialakuló, vöröses elváltozások (teleangiektázia), valamint az immunrendszer csökkent működése (azaz a celluláris [sejteken alapuló] és humorális [ellenanyagokon alapuló] immunitás hiánya), amelynek eredményeként a betegek fogékonyabbak a felső és alsó légúti fertőzésekre (az orr melléküregeit és a tüdőt érintő fertőzésekre). AT esetén nagyobb lehet bizonyos rosszindulatú betegségek kialakulásának kockázata, különösen azoké, amelyek a nyirokrendszert (limfómák), a vérképző szerveket (leukémia) és az agyat érintik.
Az AT-vel élő betegeknél a fokozatosan rosszabbodó ataxia jellemzően csecsemőkorban jelentkezik, és eleinte a fej és a törzs rendellenes ingása figyelhető meg. A betegség előrehaladása késő gyermekkorra vagy serdülőkorra járásképtelenséghez vezet. Az ataxiához gyakran a beszéd nehezítettsége (diszartria), nyálcsorgás, valamint bizonyos szemmozgások koordinálásának nehézségei (okulomotoros apraxia) jelentkezhetnek, beleértve az akaratlan, gyors, ritmikus szemmozgásokat is (oszcillációk), amelyek akkor észlelhetőek, amikor a beteg valamilyen tárgyra próbál fókuszálni (fixációs nisztagmus). Az érintett gyermekeknél szokatlanul görnyedt testtartás és rendszertelen, gyors, rángó mozgások alakulhatnak ki, amelyek viszonylag lassú, vonagló mozgásokkal is együtt járhatnak (koreoatetózis). Ezenkívül nagyobb gyermekeknél teleangiektázia is kialakulhat, gyakran a napfénynek kitett bőrterületeken, így például az orrnyereg, a fül és a végtagok bizonyos részein, valamint a szem kötőhártyáján.
Az AT autoszomális (testi, azaz nem ivari kromoszómákhoz kötötten) recesszív módon öröklődik, tehát csak akkor alakul ki, ha a beteg mindkét szülőtől örökli a rendellenes génváltozatot. Kimutatták, hogy a betegséget a 11-es kromoszóma (11q22.3) hosszú karján (q) elhelyezkedő egyik gén megváltozása (mutációja) okozza, amely ATM néven („AT mutáns”) néven ismert. Az ATM gén szabályozza (azaz kódolja) a DNS károsodás utáni sejtosztódás szabályozásában szerepet játszó egyik enzim termelődését.
Jelei és tünetei
Az ataxia teleangiektázia egyik korai tünete az izommozgások csökkent koordinációja, amely általában akkor vehető észre, amikor a gyermek járni kezd. A koordináció romlik (főleg a fej és a nyak területén), és remegés jelentkezhet (akaratlan izom-összehúzódások). Az esetek többségében a szellemi képességek épek, és a legtöbb gyermek normál vagy átlagon felüli intelligenciájú.
A teleangiektázia (a vérerek látható kitágulása) rendszerint a szemet érinti először (vörös szem), három- és hatéves kor között, bár ennél korábban is kialakulhat. Az elváltozás a szemhéjra, az arcra, a fülre, a szájpadra és esetleg más testtájakra is átterjedhet. Fokozatosan gyors pislogás és szemmozgások, illetve a fej forgatása is kialakulhat. Esetenként orrvérzés is előfordulhat. Az orr- és garatmandulák, valamint a környéki nyirokcsomók fejlődése kóros lehet, vagy ezek ki sem fejlődnek. A fej és a nyak izommozgásainak koordinációja fokozatosan romolhat, ami csökkent köhögési reflexet, valamint nyelési és légzési problémákat, nyálcsorgást és félrenyelést okozhat. Összefolyó beszéd és különféle rángó, vonagló és tikkeléshez hasonló mozdulatok is előfordulhatnak.
A növekedés visszamaradása a növekedési hormon hiányához köthető. Az érintett betegek mintegy kilencven százalékánál észlelhető korai öregedés, azaz már serdülőkorban őszülhetnek, bőrük pedig száraz, elvékonyodó és ráncos lehet, színe megváltozhat. Egyes esetekben más jellegű bőr- és hajproblémák is kialakulhatnak. A hormontermelő (endokrin) mirigyek rendellenességeihez mind leány- mind fiúgyermekeknél a nemi fejlődés visszamaradása társulhat.
A csökkent immunválasz miatt az érintett személyek fogékonyabbak lehetnek az orrmelléküregeket és/vagy a tüdőt érintő, krónikus (hosszú ideig fennálló) fertőzésekre, tüdőgyulladásuk és krónikus hörghurutjuk kiújulhat.
A betegeknél gyakori az általában fiatal felnőttkorban kialakuló karcinóma (hámsejtekből kiinduló, rosszindulatú daganat) és limfóma. A betegek körülbelül egyharmadánál jelentkezik rák, általában olyan rosszindulatú betegségek formájában, amelyek a nyirokrendszert (limfóma) vagy a vérképző szerveket (leukémia) érintik. A röntgensugárzás a jelek szerint növeli a lehetséges daganatok előfordulását. Úgy tűnik, hogy a rákos betegségek kockázata azoknál a személyeknél is magasabb, akiknél az ataxia teleangiektázia gén egyetlen példánya mutatható ki (hordozók). Az ataxia teleangiektáziás személyek közeli hozzátartozói esetében is nagyobb lehet a rákos betegségek bizonyos típusainak kockázata, mint az átlagos népességben.
Néhány esetben a cukorbetegség enyhe formája is kialakulhat. A cukorbetegség olyan állapot, amikor az inzulin nevű hormon termelődése elégtelen. Fő tünete a rendkívül erős szomjúságérzet és a gyakori vizelés (polidipszia és poliuria), valamint a fogyás, az étvágytalanság és a kimerültség.
Okai
Az ataxia teleangiektázia autoszomális recesszív módon öröklődik. A genetikai betegségeket két gén határozza meg: az egyik az apától, a másik az anyától származik.
A recesszív genetikai betegségek akkor alakulnak ki, ha adott személy mindkét szülőjétől ugyanazt a kóros gént örökli. Ha az illető egy egészséges és egy betegséget okozó gént örököl, hordozni fogja a betegséget, de általában nem mutat tüneteket. Két hordozó szülő esetében minden terhességnél 25% annak a valószínűsége, hogy mindketten átadják a kóros gént, és ezért a gyermeküknél kialakul a betegség. Ezenkívül minden terhességnél 50%-os valószínűséggel lesz a gyermek is hordozó, mint a szülei. Annak pedig 25% az esélye, hogy a gyermek mindkét szülőtől az egészséges gént örökli, és az adott tulajdonságra nézve egészséges örökítőanyaggal rendelkezik majd.
Az ataxia teleangiektáziát okozó gén az ATM gén, amely a 11-es kromoszóma hosszú karján (q) található. A kromoszómák minden testi sejt sejtmagjában találhatók. Ezek kódolják az egyének genetikai jellemzőit. Az embereknél a testi kromoszómapárokat 1-től 22-ig számozzuk, a 23. pár pedig ivari kromoszómákból áll, ami férfiak esetében egy X és egy Y, nők esetében pedig két X kromoszómát jelent. Minden kromoszómának van egy „p”-vel jelölt rövid karja és egy „q”-val jelölt hosszú karja. A kromoszómák sávokra oszthatók fel, amelyeket további számokkal jelölnek.
A kutatók megállapították, hogy az ATM gén egy olyan fehérjét kódol, amely DNS-károsodás után tölt be szerepet a sejtosztódásban. (A DNS a dezoxi-ribonukleinsav rövidítése, és ez tartalmazza a genetikai kódot). Az említett fehérje az „A-T mutáns” kifejezés rövidítése miatt kapta az ATM nevet, és egy olyan enzim (protein-kináz), amely rendes esetben a DNS károsodására válaszul kiváltja egy bizonyos fehérje (p53) felhalmozódását, ami megakadályozza a sejtek osztódását (úgynevezett „tumorszuppresszor protein”, azaz a daganatokat elnyomó fehérje). Az ataxia teleangiektáziás személyeknél azonban az ATM gén kóros megváltozása (mutációja) az ATM fehérje hiányához vagy hibájához vezet, így a p53 fehérje felhalmozódása késik. Ennek eredményeként a károsodott DNS-ű sejtek a DNS megfelelő kijavítása nélkül tovább osztódnak (szaporodnak), ami megnöveli a rák kialakulásának kockázatát. Az embereket érintő rákos betegségek körülbelül feléről gondolják úgy, hogy a p53 tumorszuppresszor fehérje működését befolyásoló rendellenességekkel járnak. Az ionizáló sugárzás (például röntgensugárzás) rendes esetben fokozza az ATM fehérje p53 által irányított működését, az ataxia teleangiektáziás személyeknél azonban az ATM fehérje csökkent működése miatt rendkívül megnő az érzékenység az ilyen sugárzással szemben.
Érintett csoportok
Az ataxia teleangiektázia általában kisgyermekkorban jelentkezik (egy- és hároméves kor között), és egy családban sokszor több gyermeket is érint. Ugyanolyan arányban érint fiú- és leánygyermekeket. Az Egyesült Államokban körülbelül 40 000–100 000 élve születésre jut egy eset.
Hasonló betegségek
Az ataxia bizonytalan járást jelent, amelyet az izommozgások koordinációjának hiánya vagy szabálytalan izomműködés okoz. Az ataxiának sok formája létezik. Az ataxiák egy része örökletes, de előfordulhatnak más okból is, sőt, az ataxia néha más betegség tünete is lehet. Az ataxia különböző típusairól a ritka betegségek adatbázisában (Rare Disease Database) talál több információt, ha a keresőben az „ataxia” kifejezést választja.
Az alábbi betegségek tünetei hasonlíthatnak az ataxia teleganiektáziára. Az összehasonlítás a differenciáldiagnózishoz (más betegségektől való elkülönítéshez) lehet hasznos:
A Friedreich-ataxia egy genetikai eredetű, progresszív (fokozatosan súlyosbodó) idegrendszeri eredetű mozgászavar, amely jellemzően már a serdülőkor előtt nyilvánvalóvá válik. Kezdeti tünete lehet a bizonytalan testtartás, a gyakori esés, valamint a járás egyre romló nehezítettsége, amelyet az akaratlagos mozgások koordinálásának csökkent képessége okoz (ataxia). Az érintetteknél előfordulhat továbbá bizonyos reflexek károsodása, jellegzetes lábdeformitások, a kar és a kézfej koordinációjának fokozódó romlása, összefolyó beszéd (diszartria), valamint gyors, akaratlan szemmozgások (nisztagmus). A Friedreich-ataxia szívizombántalommal (kardiomiopátia) is járhat, így a szívizom érintettsége miatt terheléskor légszomj (diszpnoé), illetve mellkasi fájdalom és szívritmuszavar alakulhat ki. A betegek egy részénél cukorbetegség is jelentkezet – ilyenkor az inzulin nevű hormon termelése nem elegendő. Fő tünete lehet a kórosan megnövekedett szomjúság és vizeletürítés (polidipszia és poliuria), a fogyás, az étvágytalanság, a kimerültség és a homályos látás. A Friedreich-ataxia autoszomális recesszív módon örökölhető.
A Marie-ataxia domináns öröklődésű neuromuszkuláris szindróma. Pierre Marie betegség vagy örökletes kisagyi (cerebelláris) ataxia néven is ismert, és tünetei gyakran a húszas vagy harmincas életévekben kezdődnek. Korai tünete az instabil járás lépcsőn lefelé vagy akár sima talajon is. A betegség előrehaladtával a beteg gyakran eleshet, valamint remegés, a kar koordinációjának romlása és beszédzavarok jelentkezhetnek. Későbbi stádiumaiban enyhe látásromlás, a fájdalomérzet és a tapintás károsodása is előfordulhat. A torok izmainak érintettsége esetén végül a nyelés és a váladékok ürülése is nehezítetté válik.
A Charcot-Marie-Tooth-féle örökletes idegbántalmak (neuropátiák) csoportját olyan betegségek alkotják, amelyek a környéki mozgató és érző idegeket érintik, ezáltal izomgyengeséget és -sorvadást (atrófiát) okoznak, elsősorban a lábban, de néha a kezekben is. A CMT örökletes idegbántalom a test különböző izmait irányító idegek betegsége. A betegek idegsejtjei nem tudnak megfelelően elektromos jeleket küldeni az idegsejtek nyúlványainak vagy a nyúlványt borító rétegnek (a mielinhüvelynek) a rendellenességei miatt. A környéki idegek kóros működéséért bizonyos génmutációk felelősek. A Charcot-Marie-Tooth örökletes idegbántalom autoszomális domináns, autoszomális recesszív, vagy X kromoszómához kötött módon öröklődhet.
Az örökletes olivopontocerebelláris atrófia (OPCA) olyan betegségek csoportját jelenti, amelyek fokozatosan romló egyensúlyproblémákkal, az akaratlagos mozgások koordinációjának fokozódó romlásával (kisagyi [cerebelláris] ataxia), valamint nehezített vagy összefolyó beszéddel (diszartria) járnak. Az örökletes OPCA-nak legalább öt különböző formája ismert. Egy kivételével az örökletes OPCA valamennyi formája autoszomális recesszív módon öröklődik. Az „olivopontocerebelláris atrófia” elnevezés használata az orvosi szakirodalomban sokszor ellentmondásos és félrevezető, mivel két különböző betegségcsoporthoz is köthető, nevezetesen a multiszisztémás atrófiához (MSA) és a spinocerebelláris ataxiához (SCA). Az OPCA jelentheti az MSA egyik konkrét formáját vagy az SCA különböző típusainak egyikét. Az örökletes OPCA az SCA-val átfedést mutató betegségek csoportját jelenti. Az OPCA mindkét formáját az agy bizonyos részeiben, különösen a kisagy, a híd és az úgynevezett „inferior oliva” területén észlelhető, fokozatosan súlyosbodó degeneráció jellemzi. A kisagy az agynak az a része, amelynek az egyensúlyozásban és a testtartásban, valamint az akaratlagos mozgások koordinálásában van szerepe. A híd az agytörzs része, és fontos összeköttetést biztosít az agy, a gerincvelő és a kisagy között. A híd az említett struktúrák közötti üzenetek továbbítását végzi. A két inferior (alsó) oliva egy-egy kerekded képlet, amely az egyensúlyt, a koordinációt és a mozgást szabályozó magvakat tartalmaz.
Diagnózis
Az ataxia teleangiektázia diagnózisát a beteg részletes kórtörténete, alapos klinikai értékelés, a jellegzetes tünetek azonosítása, valamint különféle célzott vizsgálat, többek között vérvizsgálat, mágneses rezonanciás képalkotás (MRI) és kariotipizálás (a kromoszómák vizsgálata) alapján állítják fel.
A vérvizsgálatokkal kimutatható, ha a vérsavóban magas az alfa-fötoprotein szintje, ami az esetek körülbelül 85 százalékában észlelhető. Ennek a fehérjének a szintje azonban 2 éves korig a nem érintett gyermekeknél is magas lehet. A vérvizsgálatok a májenzimek magas szintjét is jelezhetik. Az MRI vizsgálat során mágneses tér és rádióhullámok segítségével készítenek keresztmetszeti képeket az agyról, amivel kimutatható a súlyosbodó kisagyi sorvadás (progresszív cerebelláris atrófia). A kariotipizálás a kromoszóma-rendellenességek kimutatására alkalmas, speciális eljárás. Az érintett személyeknél gyakrabban fordulnak elő ilyen kromoszóma-rendellenességek.
Kezelés
Az AT kezelése a tünetek kontrollálására irányul. Légúti fertőzések esetén az alábbiak lehetnek bizonyos esetekben hatásosak: antibiotikummal végzett kezelés; a légutak és a tüdő poszturális drenázzsal végzett szabaddá tétele (ilyenkor a beteg testhelyzetét úgy állítják be, hogy a feje a test többi részénél lejjebb legyen); gammaglobulin injekciók.
Az erek kitágulásának (teleangiektázia) terjedését és súlyosságát segíthet csökkenteni, ha a beteg kerüli a közvetlen napfényt. Beszámoltak olyan esetekről, amikor az E-vitamin-kezelés átmenetileg enyhítette a tüneteket, de a toxikus hatások elkerülése érdekében csak orvos tanácsára és felügyelete mellett alkalmazandó. A gyógyszerek közül a diazepám (Valium) bizonyos esetekben jótékony hatással lehet az összefolyó beszédre és az akaratlan izom-összehúzódásokra. A gyógytorna segítheti az izomerő megőrzését és a végtagmozgások izomrövidülés okozta beszűkülésének (kontraktúra) megelőzését. Külön figyelmet kell fordítani a fertőzések megelőzésére.
A többi kezelés tüneti és támogató jellegű. A genetikai tanácsadás hasznos lehet az AT-vel élő személyek és családjuk számára.
A betegségleírás forrása: https://rarediseases.org/
