A Catel Manzke szindróma szinonímái:
- Catel Manzke típusú palatodigitális szindróma
- A mutató ujj hiperphalangealis clinodactylia-ja Pierre Robin szindrómával
- Micrognathia-Digital szindróma
Általános leírás
A Catel-Manzke szindróma ritka genetikai rendellenesség, melyet a mutató ujj jellegzetes elváltozása és a Pierre Robin szindróma klasszikus tünetei jellemeznek. Az érintett személyekben a mutató ujj alapjánál egy extra csont található, amely a mutató ujjat elhajlott pozícióban tartja (clinodactylia). A Pierre Robin szindróma olyan rendellenesség, amely vagy különálló tünetegyüttesként, vagy egy alapbetegség részeként fordul elő. A Pierre Robin szindróma jellegzetességei a szokatlanul kisméretű állkapocs (micrognathia), a nyelv hátsó elhelyezkedése vagy visszahúzódása (glossoptosis) és a szájpad hiányos záródása (farkastorok). További különböző fizikális tünetek is jelentkezhetnek. A specifikus tünetek személyenként változhatnak. A Catel-Manzke szindrómában szenvedőkben a TGDS gén változásait (mutációit) azonosították.
Bevezetés
A Catel-Manzke szindrómát először Dr. Catel írta le az orvosi szakirodalomban 1961-ben, és később Dr. Manzke egészítette ki 1966-ban. A rendellenességet először palatodigitális szindrómának nevezték (palato=szájpadlás; digital=ujj), de mivel a szájpadhasadék nem mindig fordul elő, Dr. Manzke javasolta a palatodigitális szindróma helyett a micrognathia-digital megnevezést.
Jelek és tünetek
Bár a kutatók meg tudták határozni a tünetegyüttes jellegzetes, vezető tüneteit, a rendellenességgel kapcsolatban még sok mindent nem értünk pontosan. Számos faktor, beleértve az azonosított esetek kis számát, a nagy klinikai tanulmányok hiányát, és annak lehetőségét, hogy más gének is befolyásolják a betegséget, akadályozza az orvosokat abban, hogy teljes képet alkossanak a társult tünetekről és a prognózisról. Ezért fontos megjegyezni, hogy az érintett személyek nem feltétlenül mutatják az alább felsorolt összes tünetet. A szülőknek meg kell beszélniük gyermekorvosukkal és az orvosi csoporttal a saját specifikus esetüket, a társult tüneteket és az általános prognózist.
A Catel-Manzke szindrómás csecsemőknek van egy extra (számfölötti), szabálytalan alakú (hyperphalangeális) csontjuk a mutató ujj első csontja (phalanx proximalis), és a kéz megfelelő csontja (második metacarpalis csont) között. Ennek eredményeképpen, a mutató ujj alsó része elhajlik a hüvelykujj felé, a felső része pedig a kisujj felé. Végül, az extra csont összenőhet a phalanx proximalis-szal és a második metacarpalis csonttal. Ennek következményeképpen a mutatóujjak abnormálisan görbült pozícióban rögzülhetnek (clinodactylia). A mutatóujjak e jellegzetes tüneteit Manzke dysostosis néven ismerjük.
Sok esetben az érintett személyek a Pierre-Robin szekvencia három tünetével is rendelkeznek, beleértve a szokatlanul kisméretű állkapcsot (micrognathia), a nyelv hátsó elhelyezkedését vagy visszahúzódását (glossoptosis), és a szájpad inkomplett záródását (farkastorok). Azonban a farkastorok nincs mindig jelen, és néhány esetben a Pierre-Robin szekvencia egyik jellegzetessége sem alakul ki. A micrognathia és glossoptosis táplálási és légzési nehézségeket okozhat, ami a növekedés és súlygyarapodás visszamaradásával járhat.
Ráadásul, bizonyos érintett csecsemőknek veleszületett strukturális szívrendellenességük is lehet (congenitális szívdefektusok), leggyakrabban pitvari vagy kamrai szeptumdefektus. Közismertebb nevén ez a rendellenesség a „lyukas szív”, amikor egy lyuk van azon a válaszfalon (septumon), ami a két szívpitvart, vagy a két szívkamrát elválasztja egymástól.
Ritkábban, bizonyos érintett csecsemőknek más további kézrendellenessége is lehet. Ilyen malformáció lehet az ötödik ujj vagy kisujj abnormális elhajlása (clinodactylia); az első kézközépcsont abnormális kettéválása (bifurcatio-ja); hüvelykujj adduktio, és/vagy mély redő a tenyéren.
Az érintett személyeknek jellegzetes arcvonásaik lehetnek, úgymint a szokásosnál távolabb ülő szemek (hypertelorismus), telt arc, alacsonyan ülő fülek, gyér szemöldök, szűk orrlyukak, és egy hasadék vagy szövethiányos rész a szem színes részén (iris coloboma). További csontozat-elváltozások is előfordulhatnak, mint a gerinc abnormális görbülete (scoliosis), szokatlanul kiemelkedő vagy besüllyedt mellcsont (pectus carinatum vagy pectus excavatum), rövid nagylábujjak, dongaláb (talipes equinovarus), bizonyos ízületek lazasága, az ízületek áthelyeződése (dislocatio), például térd diszlokáció.
Néhány gyermek esetében a fejlődési mérföldkövek késése tapasztalható. Enyhétől mérsékelt fokú értelmi képesség csökkenést is leírtak néhány esetben, bár az érintett személyek többségénél az értelmi képességek nem érintettek.
Okok
A TGDS gén változásait (mutációit) azonosították a Catel-Manzke szindrómás személyekben. A gének adják a fehérjék előállítására vonatkozó utasításokat, amelyek a test sok funkciójában kulcsfontosságú szerepet játszanak. Ha egy gén mutációja bekövetkezik, a fehérje-termék hibás lesz, hatástalan lesz, vagy hiányozni fog. Az egyes fehérjék funkciójától függően ez a test sok szervrendszerét érintheti. A TGDS gén a 13-as kromoszóma hosszú karján található (13q32.1). A kromoszómák az emberi sejtmagokban találhatók és a személyre vonatkozó genetikai információt hordozzák. Az emberi test sejtjei normálisan 46 kromoszómával rendelkeznek. Az 1-től 22-ig számozott humán kromoszómapárokat autoszómáknak nevezzük, a nemi kromoszómákat pedig X és Y-nal jelöljük. A férfiaknak egy X és egy Y kromoszómájuk van, a nőknek pedig két X kromoszómájuk. Minden kromoszómának van egy rövid karja, amit p-vel, és egy hosszú karja, amit q-val jelölünk. A kromoszómákat további számozott sávokra bontják. Például a „13q32.1 kromoszóma” a 13-as kromoszóma hosszú karjának 32.1 sávjára utal. A számozott sávok határozzák meg pontosan azon gének ezreinek a helyét, amelyek az egyes kromoszómákon jelen vannak.
A kutatók úgy hiszik, hogy legalábbis néhány esetben, a Catel-Manzke szindróma autoszómális recesszív tulajdonságként öröklődhet. A legtöbb genetikai rendellenességet két génmásolat állapota határozza meg, az egyik az apától, a másik az anyától származik. Recesszív genetikai betegség akkor jelenik meg, ha az illető ugyanarra a tulajdonságra vonatkozóan két rendellenes génmásolatot örököl, mindkét szülőtől egyet-egyet. Ha egy személy egy egészséges és egy betegséget hordozó gént örököl, a betegség hordozója lesz, de rendszerint nem mutatja a tüneteket. Két hordozó szülő esetén annak a valószínűsége, hogy mindketten a megváltozott gént adják tovább, és gyermekük a betegségben érintett lesz, minden egyes terhesség esetén 25%. Annak a kockázata, hogy a szülőkhöz hasonlóan a gyermek is hordozó lesz, minden egyes terhesség esetén 50%. Annak az esélye, hogy a gyermek egészséges gént örököl mindkét szülőtől, 25%. A kockázat férfiak és nők esetén ugyanakkora.
Érintett populáció
A Catel-Manzke szindróma incidenciája (újonnan keletkező gyakorisága) és prevalenciája (összes létező eset gyakorisága) ismeretlen. Az orvosi szakirodalomban több mint 33 a betegségben érintett személyt említenek. Mivel bizonyos esetek lehetnek félrediagnosztizáltak vagy diagnosztizálatlanok, a Catel-Manzke szindróma valós, teljes populációra vonatkozó gyakoriságának meghatározása nehéz. Több férfira, mint nőre vonatkozó esetet írtak le, de ez véletlen is lehet, mivel ennyire kevés a szakirodalomban leírt eset.
Hasonló rendellenességek
A következő rendellenességek tünetei hasonlóak lehetnek a Catel-Manzke szindrómához. Az összehasonlítás hasznos lehet a differenciáldiagnózis szempontjából.
Vannak más veleszületett rendellenességek, amelyek micrognathia-val, farkastorokkal, csontrendszeri malformációkkal, és/vagy, a Catel-Manzke szindróma tüneteihez hasonló, más jellegzetességekkel járnak. Mégis, a tünetegyüttessel járó speciális ujjelváltozások segíthetnek megkülönböztetni ezt ezektől a rendellenességektől. Ilyen például az I-es típusú Desbuquois szindróma, Temtamy Brachydactylia szindróma, GPAPP hiány (chondrodysplasia izületi dislokációkkal néven is ismert), C-típusú brachydactylia, és az otopalatodigitális szindrómák.
A Pierre-Robin szekvencia, amelyet Pierre-Robin anomáliának is neveznek, olyan rendellenességekből áll, amelyek különálló szindrómaként is előfordulhatnak, vagy számos más rendellenességgel, pl. a Catel-Manzke szindrómával függhetnek össze. (A szekvencia szó a malformációk olyan mintájára utal, amelyek egy bizonyos anomáliára vezethetők vissza.) Úgy gondolják, hogy a Pierre-Robin szindrómában az elsődleges defektus az alsó állkapocs (mandibuláris) régió fejletlensége (hypoplasia) a korai magzati fejlődés során. A Pierre-Robin szekvenciát a micrognathia, glossoptosis és nyitott szájpad jellemzi. Úgy gondolják, a különálló tünetegyüttesként jelentkező Pierre-Robin szindróma autoszomális recesszív tulajdonságként öröklődik.
Diagnózis
Bizonyos esetekben a Catel-Manzke szindróma már a születés előtt (prenatálisan) gyanítható, a fejlett képalkotó eljárásoknak pl.ultrahangnak köszönhetően. A magzati ultrahang során a visszavert hanghullámok felhasználhatók arra, hogy képet alkossunk a fejlődő magzatról, és lehetővé teszik, hogy felfedjük a Catel-Manzke szindrómára utaló tüneteket (pl. az állkapocs abnormálisan kis mérete, a mutató ujj malformációja, stb.).
Klinikai tesztelés és feldolgozás
A legtöbb esetben a Catel-Manzke szindrómát születéskor diagnosztizálják, alapos klinikai értékelés, a jellegzetes fizikai tünetek azonosítása (pl. micrognatia, farkastorok, mutatóujj rendellenességek stb.) és/vagy képalkotó eljárások alkalmazása alapján. Például a képalkotó eljárásokkal részletesen vizsgálhatók az ujjakat, főleg a mutatóujjat érintő jellegzetes elváltozások. Ráadásul a röntgen vizsgálatok megerősíthetik és/vagy felfedhetik a csontrendszeri rendellenességek kiterjedését és/vagy további rendellenességek meglétét.
A Catel-Manzke szindrómával esetlegesen összefüggő veleszületett szívdefektusok (pl. kamrai septum defektusok) detektálhatók és/vagy jellemezhetők részletes klinikai vizsgálattal, a szív és tüdőhangok sztetoszkópos értékelésével, és speciális vizsgálatokkal, amelyek az orvosok számára lehetővé teszik, hogy a szív struktúráját és funkcióját értékeljék (pl. röntgen, elektokardiogram (EKG), echokardiogram). Az EKG, amely a szív elektromos impulzusait érzékeli, az elektromos mintázat rendellenességeit mutathatja meg. Az echokardiogram során a visszavert magas frekvenciájú hanghullámokat használják, hogy képet alkossanak a szívről, ami az orvosok számára lehetővé teszi a szív struktúra és mozgás tanulmányozását.
Kezelés
A Catel-Manzke szindróma kezelését az adott személynél jelentkező specifikus tünetek határozzák meg. A kezelés a szakorvosi team koordinált munkáját igényli. Gyermekgyógyászok, ortopédusok, arckoponyasebészek, kardiológusok, beszédterapeuták, és más egészségügyi szakemberek részvétele szükséges, hogy szisztematikusan és átfogóan megtervezzék egy-egy érintett gyermek terápiáját. Az érintett személyek és családjuk részére nyújtott genetikai tanácsadás is hasznos lehet. Az egész család pszichoszociális támogatása is rendkívül fontos.
Nincs az érintett személyek kezelésére vonatkozó standardizált protokoll vagy útmutatás. A betegség ritka előfordulása miatt nincsenek olyan kezelési eljárások, amelyeket betegek nagy csoportján teszteltek volna. Az orvosi szakirodalomban leírtak különböző kezeléseket az egyes esetleírások részeként, vagy betegek kis csoportján alkalmazva. A klinikai vizsgálatok nagyon hasznosak lennének, hogy a Catel-Manzke szindrómában szenvedők kezelésének és terápiájának hosszú távú biztonságosságát és hatékonyságát meghatározzák.
A Catel-Manzke szindróma specifikus terápiája tüneti és támogató. Amennyiben a csecsemőnél táplálási vagy légzési nehézség áll fenn, a kezelés része lehet a hason fekvő helyzetben tartás és a légzésmonitorozás. Néhány esetben lélegeztető tubusra, vagy sebészeti beavatkozásokra is szükség lehet. Ilyen eljárás lehet, hogy a nyelvet átmenetileg az alsó ajakhoz illesztik (nyelv-ajak adhézió), hogy a nyelv ne zárhassa el a légutakat, vagy egy légcsőbe vezető nyílást hoznak létre a nyakon keresztül, amelybe egy csövet illesztenek (tracheostomia).
További sebészeti beavatkozásokat javasolnak a farkastorok korrigálására a csecsemő vagy gyermekkor megfelelő időszakában, hogy helyreállítsák a rendellenességet és segítsék a beszédfejlődést. Az orvosok a további kapcsolódó arckoponya rendellenességek sebészi korrekcióját javasolják bizonyos esetekben.
Néhány esetben az orvosok az ujj rendellenességek, további csontrendszeri defektusok, és/vagy egyéb, a tünetegyütteshez kapcsolódó rendellenességek sebészi megoldását javasolhatják.
A veleszületett szívfejlődési rendellenességben szenvedő csecsemők és gyermekek esetében gyógyszeres kezelés, sebészi beavatkozás, és/vagy egyéb kezelés is szükséges lehet. Az alkalmazott speciális sebészi eljárások az anatómiai eltérések méretétől, természetétől, súlyosságától és/vagy kombinációitól függnek, illetve a kísérő tünetektől és egyéb faktoroktól.
A korai beavatkozások azért is fontosak, hogy az érintett gyermekek számára a maximális fejlődési lehetőséget biztosítsuk. Egyéb speciális ellátások is hasznosak lehetnek, úgymint speciális oktatás, beszédterápia, fizikoterápia, és/vagy más orvosi, szociális vagy szakmai ellátások.
A betegségleírás forrása: https://rarediseases.org/
