A DOOR szindróma egyéb elnevezései
- siketség, onychodisztrófia, oszteodisztrófia és mentális visszamaradottság
Általános leírás
A DOOR szindróma egy ritka genetikai rendellenesség, amely nem sokkal a születés után már kimutatható. A „DOOR” a szindrómát kísérő rendellenességek angol elnevezéseiből megalkotott mozaikszó: a (D)eafness (siketség) a belső fül fogyatékossága vagy a hallóideg okozta süketség (idegi hallásvesztés); az (O)nychodystrophia a körmök deformáltsága; az (O)steodystrophia csökevényes csontok; a (R)etardation pedig utalás az enyhe fokútól a súlyosig terjedő mentális visszamaradottságra. Ezeken felül a betegséggel érintett gyermekeknél ritkán kontrollálatlan elektromos aktivitások (rohamok) léphetnek fel az agyban. A jellegzetes körömrendellenesség jelenthet fejletlen, formátlan vagy hiányzó körmöket a kéz-, illetve lábujjakon; a jellegzetes csontdeformáltság jelenthet egy extra kiscsontot a hüvelyk-, illetve, nagylábujjban (triphalangia), illetve alulfejlett csontokat (hipoplázia) a kéz-, illetve lábujjakon. A DOOR szindróma autoszomális recesszív módon öröklődő jelleg.
Tünetek
A DOOR szindróma egy ritka genetikai rendellenesség, amelyet veleszületett siketség, a kéz-, illetve lábujjak (a továbbiakban egyszerűen „ujjak”) körmeinek elváltozása (onychodisztrófia), hibás csontképződés (oszteodisztrófia) az ujjakban és a lábujjakban, valamint értelmi fogyatékosság jellemez. A szindrómához epilepsziás rohamok is társulhatnak.
A legtöbb esetben a DOOR szindrómás csecsemők mindkét fület érintő veleszületett siketségben szenvednek az idegi hallásvesztés miatt. Az ilyen típusú halláskárosodásban szenvedőknél a hallás általában a külső és a középfülben történik. A hangrezgések ugyanakkor nem jutnak el megfelelően az agyba a belső fül vagy a hallóideg károsodása miatt, ami halláskárosodáshoz vezet. (Normális hallás esetén a belső fül egy része arra szolgál, hogy átalakítsa a hangrezgéseket idegingerületekké, amelyeket utána a hallóideg az agyba továbbít.) Az idegi hallásvesztés általában veleszületett jelenség, korai csecsemőkorban azonban mégsem lehet kimutatni. Az érintett gyermekek növekedésekor a siketség késleltetheti vagy akadályozhatja a beszédfejlődést.
A DOOR szindrómás csecsemők kéz- és lábujjkörmein általában jellegzetes strukturális, textúra- és színbeli elváltozások tapasztalhatók. Ezek a rendellenességek jelenthetnek formátlan, alulfejlett, fejletlen (hipopláziás), illetve csökevényes körmöket. Ezen kívül néhány érintett csecsemőnél a körmök akár hiányozhatnak is.
Az ujjakban különböző csontdeformitások is előfordulhatnak. A hüvelyk-, illetve nagylábujjak gyakran hosszúak és az ujjpercekben található csontok (disztális ujjperccsontok) rendellenesen nagyok. Megjelenhet egy extra harmadik csont is (a normális kettő helyett). Ezt a jelenséget „triphalangia” néven ismerjük. Néhány esetben ez a járulékos csont nem fejlődik ki teljesen, illetve deformált (csökevényes). Előfordulhat továbbá a csontok alulfejlettsége (hipoplázia) vagy a csontok hiánya az ujjak végénél (a disztális ujjperccsontokban). Ezenkívül az érintett csecsemőknek rendellenes bőrbarázdái (dermatoglífia) lehetnek, amelynek következtében íves mintázat van minden ujjon.
A DOOR szindrómás csecsemők értelmi fogyatékosságának mértéke az enyhétől a súlyosig különböző fokú lehet. Néhány esetben – a beszéd mellett – a fejlődési szakaszok (például ülés, járás stb.) is megkéshetnek. Életük első éve alatt néhány érintett gyermeknél előfordulhatnak hirtelen fellépő, kontrollálhatatlan elektromos aktivitások az agyban, főleg epilepsziás nagyrohamok. E rohamok néhány esetben megfelelő kezelés nélkül további zavart okozhatnak a szellemi működésben. Egy epilepsziás nagyroham (generalizált tónusos-klónusos roham) alatt az érintett személyek hirtelen eszméletvesztést, általános izommerevséget, ritmikus összehúzódást és relaxációt vagy az izomcsoportok kontrollálhatatlan rázkódását és egyéb tüneteket is tapasztalhatnak. Néhányan úgynevezett „figyelmeztető tüneteket” tapasztalnak a rohamok előtt. Kirívó esetekben egyes érintett betegeknek elhúzódó rohamsorozatuk is lehet anélkül, hogy teljesen visszanyernék eszméletüket a rohamok között, vagy elnyúlt, folyamatos rohamot élnek át, amelynek során eszméletlenek maradnak (status epilepticus – epilepsziás rohamokkal járó állapot). Néhány DOOR szindrómás egyénnél további tünetek vagy jelenségek is megfigyelhetők.
Kiváltó okok
A DOOR szindróma autoszomális recesszív módon öröklődő jelleg. Az emberi tulajdonságokat, így a genetikai betegségeket is a génpárok okozzák, amelyeknek egyik kópiája az anyától, a másik pedig az apától származik.
Az autoszomális recesszív rendellenesség csak akkor következik be, ha az egyén az ugyanazzal a jelleggel bíró rendellenes géneket örökli mindkét szülőtől. Ha az egyén egy szabályos gént és egy betegségre hajlamosító gént örököl, akkor csak hordozója lesz a betegségnek, tüneteket viszont nem fog produkálni. Amennyiben a szülők mindketten hordozói a recesszív rendellenességnek, 25% esély van arra, hogy a gyermek örökli a betegséget. 50%-os a valószínűsége, hogy a gyermek hordozója lesz a betegségnek, de annak tünetei nem mutatkoznak rajta. Végül a gyermekek 25%-a örökölheti mindkét normális gént, mindkét szülőtől egyet-egyet, és ezek az utódok genetikailag szabályosak lesznek (az adott jellegre vonatkozóan). A kockázat mértéke minden terhesség esetén azonos.
A DOOR szindrómás személyek egy részének a szülei közeli vérrokonok. A vérrokonságban álló szülőknél nagyobb a valószínűsége, hogy mindketten hordozzák ugyanazokat a recesszív rendellenes géneket. Ez növeli annak kockázatát, hogy gyermekeik mindkét, a rendellenesség kifejlődéséhez szükséges gént öröklik.
A „DOOR szindróma” kifejezést korábban tág értelmezésben használták különböző genetikai szindrómák leírására, beleértve egy autoszomális domináns rendellenességet, amelyet érzőideg okozta hallásvesztés és körömdeformáció jellemez. (A „siketség, onychodisztrófia, domináns forma” néven ismert betegséggel kapcsolatban további információkat a „Hasonló rendellenességek” című bekezdésben talál.) Az orvosi szakirodalom szerint azonban a „DOOR” mozaikszót csak a veleszületett, recesszíven öröklődő (D)eafness, (O)nychodystrophia, (O)steodystrophia, (R)etardation tünetegyüttesre (például triphalangiás hüvelyk-, illetve nagylábujjakra, rendellenes dermatoglífiára, és lehetséges epilepsziás rohamokra) használjuk.
Előfordulás
A DOOR szindróma a nőknél és a férfiaknál egyenlő arányban fordul elő. Az orvosi szakirodalomban megközelítőleg 50 esetről számolnak be.
Hasonló rendellenességek
Az alábbi rendellenességek tünetei hasonlóak lehetnek a DOOR szindróma tüneteihez. Az összehasonlítás hasznosnak bizonyulhat a differenciáldiagnózis felállításához.
A siketség, onychodisztrófia domináns forma egy autoszomális domináns rendellenesség, amelyet érzőideg okozta hallásvesztés jellemez, és gyakran együtt jelenik meg a körmök deformáltságával (onychodisztrófia). Ezek a körömdeformációk jelenthetnek szokatlanul kicsi, barázdált, elszíneződött, illetve deformált körmöket. További jellemzők lehetnek például az egyesült lábujjszövetek (szindaktília), az elsődleges és másodlagos fogak késleltetett kifejlődése és kiesése, valamint bizonyos fogak torzulása, illetve hiánya. A siketség, onychodisztrófia domináns formát néha a DOOR szindróma autoszomális domináns formájaként írják le. A fent felsoroltak alapján azonban azt ajánlják, hogy a „DOOR szindróma” megjelölést csak a siketség, onychodisztrófia, triphalangiás hüvelyk-, illetve nagylájbujjak, értelmi fogyatékosság, rendellenes dermatoglífiák, lehetséges epilepsziás roham és az autoszomális recesszív öröklés együttes megléte esetén használjuk.
A digito-reno-cerebral szindrómaként is ismert Eronen-szindróma egy ritka genetikai rendellenesség, amelyet az ujjak, a vese és az agy rendellenessége jellemez. Ezek a rendellenességek magukban foglalhatnak veleszületett csonthiányt az ujjak végeinél (disztális ujjperccsont), veleszületett körömhiányt, rendellenes vesefejlődést, súlyos értelmi fogyatékosságot, elhúzódó rohamokat, illetve egyéb tüneteket és ismertetőjegyeket. Az Eronen-szindróma feltehetőleg autoszomális recesszív módon öröklődik.
További veleszületett rendellenességek jellemzői lehetnek a érzőideg okozta hallásvesztés, a körömdeformációk, a csontok rendellenességei, illetve a DOOR szindrómához társuló hasonló ismertetőjegyek. (A fenti rendellenességekre vonatkozó további információkért válassza az adott betegség pontos nevét keresőkifejezésként a Ritka Betegségek Adatbázisában.)
Diagnózis
A DOOR szindróma megléte már nem sokkal a születés után feltételezhető. Erre bizonyos fizikai jellemzők (például a csontozat, a dermatoglífia és a körömrendellenességek) utalnak. A DOOR szindróma diagnózisa alapos klinikai vizsgálat, részletes betegtörténet és speciális tesztek, például röntgenvizsgálatok elvégzése után erősíthető meg. A röntgenvizsgálatok felfedhetik a hüvelyk- illetve nagylábujjakban lévő extra csont jelenlétét, valamint más ujjak csontjainak alulfejlettségét. Az orvosi szakirodalomban leírt összefüggések alapján azokat a gyermekeket, akiknél a jellegzetes tünetek alapján felmerül a gyanú, az érzőideg okozta hallásvesztés diagnózisának felállítása céljából ki kell vizsgálni.
A siketség már az élet első néhány hónapjában gyanítható, és különféle speciális hallásvizsgálati (auditív) tesztek segítségével igazolható. Az értelmi fogyatékosság már a születéstől kezdve jelen lehet, de előfordulhat, hogy nem veszik észre addig, amíg az érintett gyermek elég idős nem lesz az alapos kivizsgáláshoz.
A rohamokat tapasztalóknál a rohamepizódok általában már az első évben megjelennek. A diagnosztikai vizsgálat magában foglalhatja az elektroenkefalográfiát (EEG) és bizonyos fejlett képalkotó eljárásokat, például a komputertomográfiás szkennelést (CT) vagy a mágneses rezonanciavizsgálatot (MRI). Az EEG rögzíti az agyi aktivitás által előidézett elektromos impulzusokat. A CT-vizsgálat során számítógép és röntgensugarak segítségével az agy szövetstruktúrájának keresztmetszeti képét állítják elő. Az MRI-vizsgálat mágneses mező és rádióhullámok segítségével az agy keresztmetszeti képét hozza létre.
Az orvosi szakirodalomból származó jelentések szerint néhány DOOR szindrómás személynél a vizeletben lévő szerves α-ketoglutársav szintje emelkedett lehet, valamint a vérben (vérplazmában) található folyadékok aránya szintén magasabb lehet a megszokottnál. Ezeknek a jellemzőknek a jelentőségét még nem sikerült feltárni. Egyes kutatók azonban azt állítják, hogy a megemelkedett α-ketoglutársav-szint egyéb súlyos tünetekkel, ismertetőjelekkel és a betegség szokatlan lefolyásával is kapcsolatba hozható.
A közelmúltban egy teljes exomszekvenáló kutatás azt állapította meg, hogy a szindróma kialakulásában fontos szerepe van a TBC1D24 génnek. A vizsgálat során megállapították, hogy a DOOR szindróma különböző fenotípusokat okozhat. Egy 36 fős, DOOR szindrómával diagnosztizált csoportból 13 egyénnek – akik 10 különböző családból származtak – volt TBC1D24 mutációja. Két betegnél egy másik gén, az SMARCB1 mutációja volt jelen, amit a Coffin–Siris-szindróma okaként ismernek, és amelynek egyik tünete az α-ketoglutársav fokozott, vizelet útján történő ürítése. A DOOR szindróma differenciáldiagnózisában több tünetcsoport is létezik.
Szokásos gyógymódok
Kezelés
A DOOR szindróma kezelése az adott páciensben jelen lévő specifikus tünetekre irányul. A kezelés során szükség van egy orvosi szakemberekből álló csapat, azaz gyermekorvosok, sebészek, halláskárosodásra specializálódott orvosok, idegrendszeri rendellenességek kezelésével foglalkozó specialisták (neurológusok), illetve más egészségügyi szakemberek összehangolt tevékenységére.
A halláskárosodást a lehető legkorábban ki kell vizsgálni, és meg kell kezdeni annak kezelését, hogy az érintett gyermek növekedése során a beszédzavarokat minimalizálni, a kommunikációs képességeket pedig fejleszteni lehessen. Ezenkívül a klinikai vizsgálatokat a fejlődés korai szakaszától kezdve folyamatosan kell végezni az értelmi fogyatékosság mértékének meghatározása érdekében.
A rohamokban szenvedő egyéneknél a kezelés különböző gyógyszereket (görcsoldókat) tartalmazhat, amelyek segíthetnek a rohamok megelőzésében, csökkentésében vagy megszüntetésében. Az eszméletvesztéssel járó elhúzódó rohamok (status epilepticus) azonnali orvosi beavatkozást igényelnek.
A korai beavatkozás alapvető fontosságú a DOOR szindrómával érintett gyermekek optimális fejlődésének biztosítása érdekében. A következő fejlesztések, terápiák hasznosak lehetnek a betegek számára: speciális gyógypedagógia, beszédterápia, speciális szociális támogatás, fizikoterápia és egyéb egészségügyi, illetve szociális szakellátások.
A szindrómával érintett egyének és családjuk számára genetikai tanácsadás is javasolt. E rendellenesség további terápiája tüneti és kiegészítő kezeléseket foglalhat magában.
A betegségleírás forrása: https://rarediseases.org/
