Barion Pixel

Facioscapulohumeralis Izomdisztrófia

Facioscapulohumeralis Izomdisztrófia

Az arc, lapocka és felkar izmait érintő sorvadás.

A facioscapulohumeralis izomdisztrófia szinonímái

  • Facio-Scapulo-Humeralis Disztrófia
  • FMD
  • FSH
  • FSHD
  • Izomdisztrófia, Facioscapulohumeralis
  • Izomdisztrófia, Landouzy-Dejerine

A facioscapulohumeralis izomdisztrófia altípusai

  • Gyermekkori Facioscapulohumeralis Izomdisztrófia

Általános leírás

A facioscapulohumeralis izomdisztrófia (FSHD), ami Landouzy-Dejerine izomdisztrófiaként is ismert, egy neuromuszkuláris betegség. A tünetek rendszerint serdülőkorban vagy a felnőttkor elején jelennek meg; azonban, ritkábban, a tünetek akár már csecsemőkorban vagy a korai gyermekkorban láthatóvá válnak.

A betegséget tipikusan kezdetben az arc, a váll és/vagy a felkar izmainak gyengesége jellemzi. Egyéb rendellenességek lehetnek: a beteg nem képes teljesen becsukni a szemét, az ajkait csak korlátozottan tudja mozgatni és nem tudja a karjait a feje fölé emelni. A betegeknél végül a csípő és a combok izmainak legyengülése és sorvadása (atrófia) is kialakulhat és/vagy a lábszár izmai is érintettek lehetnek.

Habár a betegség lefolyása változó lehet, az FSHD-ra leginkább a betegség relatíve lassú progressziója jellemző. A specifikus tünetek szintén változóak lehetnek fajtájukat és súlyosságukat tekintve, pl. egy család (rokonság) beteg tagjait összehasonlítva.

Az FSHD rendszerint autoszomális domináns jellegként öröklődik. Mindazonáltal, a betegek kb. 30%-ánál semmilyen nyilvánvaló jele nincs a betegségnek a család történetében. Ezen esetek némelyikében az FSHD új genetikai változásoknak (mutációknak) tudható be, melyek spontán fordulnak elő ismeretlen okoknál fogva (szórványosan).

Jelek és tünetek

Ahogy a neve is jelzi, a “facioscapulohumeralis” izomdisztrófia (FSHD) jellegzetesen a kezdetekben az arc (azaz „facio”); a vállöv (azaz „scapulo”), ami a lapockacsont (scapula) és a kulcscsont (clavicula) által formált részleges ív; és a felkarok (azaz “humeralis”) izmainak gyengeségét jelenti. Az arcgyengeség az ajkak korlátozott mozgathatóságát eredményezi, ami nehézséget okoz a fütyülésben, szívószál használatában vagy az ajkak félrehúzásában. A betegeknél egy jellegzetes „maszk-szerű” arcmegjelenés is kifejlődhet. Az arc felső részének gyengesége azt is eredményezheti, hogy a beteg nem tudja teljesen becsukni a szemeit alvás közben.

Az FSHD-re típusosan szintén jellemző a következő izmok gyengülése és sorvadása (atrófia): a nyak és a lapockák (scapulae) izmai; a felkarok elülső és hátsó izmai (biceps és triceps brachii izmok); és a vállízületeket fedő széles, háromszögletű izmok felső része (deltaizmok). A betegség előrehaladtával csökken a beteg képessége arra, hogy a vállát behajlítsa, és kifelé forgassa; a lapockák izmai instabillá válnak; és előállhat a lapocka „szárnyasodása”, ami a lapockák széleinek abnormális (szárny-szerű) kidomborodását jelenti. Ez a tünet még láthatóbbá válik, amikor a betegek megpróbálják a karjaikat oldalirányban (laterálisan) megemelni. Mivel az izmaik gyengék és nem képesek a lapockáikat rögzíteni, a betegek gyakran képtelenek a karjaikat a fejük vagy, bizonyos esetekben, a válluk fölé emelni. Ráadásul, elölről nézve, a kulcscsontok (claviculák) megereszkedettnek tűnhetnek. Néhány betegnél csuklóizom-bénulás vagy a csukló lefelé irányuló elgörbülése is kifejlődhet, ami az ujjak és kezek bizonyos izmainak gyengesége miatt jön létre.

Bizonyos esetekben az FSHD-ban más izmok gyengesége és atrófiája is kialakulhat, beleértve a hasfal, a csípő és a comb izmait. Amennyiben a combot kifelé forgató és mozgató izom (gluteus medius) is érintett, a betegek az érintett oldal felé himbálózhatnak vagy dőlhetnek járás közben (Trendelenburg járás). A lábszár és a lábfejek izmainak gyengesége is előfordulhat. Előrehaladott esetben ez az érintettség a lábfej-lelógásként ismert állapothoz vezethet, amire az jellemző, hogy a beteg nem képes a lábfejét felfelé görbíteni vagy hajlítani. Továbbá, egyes betegeknél bizonyos izmok érintettsége következtében kialakulhat a gerinc alsó régiójának szokatlanul erős, befelé irányuló (lordosis) vagy egy abnormálisan elölről hátra és oldalirányba történő elgörbülése (kyphoscoliosis).

Nem ismerjük az okát annak, hogy a legtöbb FSHD-s betegnél az izomgyengeség mértéke különböző lehet a test két oldalán (aszimmetrikusság). Továbbá, a vonatkozó tünetek és a betegség lefolyása esetről esetre rendkívül eltérőek lehetnek. A tünetek rendszerint az élet első 20 évében jelennek meg. Lehet azonban, hogy a nagyon enyhe tünetekkel rendelkezők csak későbbi felnőttkorukban ismerik fel a tüneteket. Más esetekben a kezdeti tünetek akár már csecsemőkorban nyilvánvalóvá válnak.

A betegeknél az izomgyengülés relatíve lassú vagy közepes progressziójú lehet vagy egyes esetekben bizonyos érintett izmoknál nincs látható állapotrosszabbodás. A bizonyítékok azonban azt mutatják, hogy a betegség lefolyására leggyakrabban a lassú progresszió jellemző, gyors izomhanyatlás rövid epizódjaival. A fellépő izomgyengeség következménye minimális akadályozottság lehet, vagy más esetekben nehézkessé válik a rágás, a nyelés vagy a beszéd; a járásmód eltér a szokásostól (járási zavarok); és/vagy csökken a beteg képessége bizonyos napi tevékenységek elvégzésére. Különösen azoknál, akiknél a betegség gyermekkorban kezdődött, a betegség progressziója olyan súlyos izomgyengeséghez vezethet, ami miatt a betegnek kerekesszékre vagy egyéb mozgást támogató eszközre van szüksége. Kutatók beszámoltak olyan érintett családokról (rokonságokról), amelyekben a betegség megjelenése az egyik szülő kismértékű arcizom gyengeségétől az egyik utódnál gyermekkorban fellépő súlyos formáig terjedt.

Főleg azon FSHD-s betegeknél, akiknél a betegség korán megjelent, más tünetek is lehetnek, úgymint halláskárosodás és/vagy a vérerek rendellenességei a szem, idegekben gazdag, legbelső membránjában (retinalis vasculopathia), ami ritka esetekben látáskárosodáshoz vezethet. Ritka esetekben egyéb abnormalitásokról is beszámoltak, mint pl. a szellemi visszamaradottság.

Kiváltó okok

A facioscapulohumeralis izomdisztrófia (FSHD) rendszerint autoszomális domináns jellegként öröklődik. Az ilyen humán jellegek, beleértve a klasszikus genetikai betegségeket, két gén kölcsönhatása révén jönnek létre, az egyik gén az apától, míg a másik az anyától származik.

Az autoszomális domináns betegségekben a betegséget okozó gén egyetlen másolata (amit vagy az anyától vagy az apától kap a beteg) „dominálni” fog a másik, normális gén fölött és ez okozza a betegség megjelenését. A születendő gyermek nemétől függetlenül minden egyes terhességnél 50% az esélye annak, hogy az érintett szülő továbbadja a betegséget az utódjának.

Az FSHD-s betegek kb. 10-30%-ában a betegségnek nincs látható családi megjelenése. Ezen esetek némelyikéről azt gondolják, hogy az FSHD-t új genetikai változások (mutációk) okozzák, amik spontán fordulnak elő ismeretlen okoknál fogva (szórványosan).

Más betegeknél, akiknél szintén nincs jelen a betegség a család kórtörténetében, a bizonyítékok arra utalnak, hogy a betegséget egy látszólag nem érintett szülőben fellépő „csíravonal mozaikosság” okozza. A csíravonal mozaikosságban a szülő bizonyos ivarsejtjei (csírasejtek) hordozhatják a mutációt, amíg mások egy normális sejtvonalat tartalmaznak (“mozaikosság”). Ennek eredményeképpen a szülő egy vagy több gyermeke örökölheti a mutációt és így kialakul az autoszomális domináns betegség, miközben a szülőnél nem figyelhetők meg tünetek (tünetmentes hordozó). A csíravonal mozaikosságra lehet gyanakodni, amikor nyilvánvalóan nem beteg szülőknek több mint egy gyerekük ugyanazon genetikai rendellenességgel rendelkezik. Továbbá, kutatók „szomatikus mozaikosságot” találtak néhány érintett személynél vagy látszólag nem érintett (tünetmentes) szülőnél. A szomatikus (testi) mozaikosságban a mutáció nem ivarsejtben (hanem testi sejtben) lépett fel és egymást követő sejtosztódásokkal adódik tovább; ennek eredményeképpen a mutáció nincs jelen a test összes sejtjében (mozaikosság). Ha a mutáció a korai embrionális fejlődés során keletkezett, akkor nagyobb számú sejt hordozhatja a mutációt, ami potenciálisan befolyásolja a betegség súlyosságát.

Sok FSHD-s betegben a betegségért felelős genetikai elváltozás vagy mutáció a 4-es kromoszóma egy részének „törlődésével” vagy hiányával jár. Pontosabban, a 4-es kromoszómán a „hosszú kar” végének (disztális régió, 4q35) részleges kiesése jön létre. Ez a régió bizonyos DNS utasítások ismételt másolatait tartalmazza, a törlődés miatt ezen ismétlődések száma abnormálisan lecsökken. A dezoxiribonukleinsav (DNS) hordozza a genetikai kódot. Az emberi sejtek magjában lévő kromoszómák hordozzák az egyes emberekre jellemző genetikai jellegzetességeket. Az emberi kromoszómapárokat 1-től 22-ig számozzuk, míg a 23. pár a férfiaknál egy X és egy Y, míg a nőknél két X kromoszómából áll. Minden kromoszómának van egy rövid karja, amit „p”-vel és egy hosszú karja, amit “q”-val jelölünk. A kromoszómákat tovább osztjuk sávokra, amiket szintén számozással látunk el. Ez alapján a “4q35 kromoszóma” a 4-es kromoszóma hosszú karján található 35-ös sávra utal.

Nem tudjuk, hogy egy ilyen törlődés hogyan okozza az FSHD-ban megfigyelhető izomrendellenességeket. Azonban néhány kutató úgy véli, hogy a törlődés miatt megváltozik a kromoszóma alakja, ami potenciálisan indirekt módon befolyásolja egy vagy több szomszédos gén működését (pozíció effektus variegáció). Más kutatók arra mutatnak rá, hogy az FSHD-s betegekben több „izomspecifikus” gén módosult expressziója, vagy abnormálisan megnövekedett vagy csökkent aktivitása fordulhat elő. E kutatók szerint a 4q35 kromoszómán található kódolt instrukciók törlődése egy olyan speciális izomspecifikus fehérje (transzkripciós faktor) működését akadályozhatja meg, amely számos egyéb fehérje aktivitásának beindítására vagy szabályozására szolgál.

Bizonyos kutatók rámutatnak, hogy inverz korreláció állhat fenn a tünetek súlyossága és a kódolt DNS instrukciók ismétléseit tartalmazó fragmentum mérete között. Más szavakkal, a kutatók úgy gondolják, hogy az ilyen ismétlések nagyobb mértékű törlődése a betegség súlyosabb formájával lehet összefüggésben. Továbbá, bizonyos érintett családokban (rokonságokban), habár az örökölt fragmentum mérete nem változik, nő a tünetek súlyossága az egymást követő generációkban, ezt a jelenséget „genetikai elébevágás”-nak nevezzük.

Kutatók azt jelzik, hogy egyes esetekben a kromoszomális transzlokációk (áthelyeződések) valamilyen szerepet játszhatnak az FSHD kialakulásában. Transzlokációról akkor beszélünk, ha bizonyos kromoszómák egyes részei feltöredeznek és az eredetitől eltérő módon állnak újra össze, így áthelyeződik a genetikai anyag. Bizonyos sejtek osztódása (mitózis) során egyeseknél kicserélődhet a kromoszómális anyag a 4q kromoszóma bizonyos területei és a 10-es kromoszóma hosszú karjának disztális része (vége) között. Egyes kutatók szerint a 4q35-ön található ismétlődő DNS szekvenciák áthelyeződése a 10q kromoszómára az FSHD-vel összefüggésben lévő 4q35 törlődés testi mozaikosságára (ld. fent) hajlamosít.

Jelentések alapján az FSHD-s betegek kb. 5-10%-ánál nem fordulnak elő törlődések vagy mutációk a 4q35 kromoszómán (ahhoz kötődően), amiből feltételezhető, hogy a betegséget különböző kromoszómákon található eltérő gének változásai okozhatják (genetikai lókusz heterogenitás). További kutatásra van szükség ahhoz, hogy többet tudjunk meg azokról a genetikai mechanizmusokról, amelyek szerepet játszhatnak az FSHD létrejöttében.

Érintett népesség

A facioscapulohumeralis izomdisztrófia (FSHD) aránylag azonos számban érinti a férfiakat és a nőket. Úgy vélik, hogy a betegség előfordulási gyakorisága kb. 1 a 20000-ben.

Hasonló betegségek

Az alábbi betegségek tünetei hasonlóak lehetnek a facioscapulohumeralis izomdisztrófia (FSHD) tüneteihez. Az összehasonlítások hasznosak lehetnek a megkülönböztetéshez (differenciáldiagnózis):

Számos genetikai eredetű neuromuszkuláris betegségre lehet jellemző a különböző súlyosságú izomgyengeség, az izomsorvadás (atrófia) és egyéb társult tünetek, amelyek hasonlóak lehetnek az FSHD-ban megjelenőkhöz. Azonban, ezeknek a betegségeknek tipikusan vannak olyan jellegzetességeik, amik megkülönböztetik őket az FSHD-tól.

Diagnózis

Az FSHD diagnózisát részletes klinikai kivizsgálás, a jellegzetes fizikai tünetek beazonosítása, egy teljes beteg és család kórtörténet, valamint különböző speciális tesztek alapján lehet felállítani. Egyes betegeknél a laboratóriumi vizsgálatok egy bizonyos enzim megemelkedett szintjét mutathatják ki a vér folyékony részében (szérum kreatin kináz). Vizsgálatok végezhetők az akaratlagos (váz-) izmok elektromos aktivitásának mérésére nyugalomban és izomösszehúzódáskor (elektromiográfia [EMG]). Ezeken felül, a diagnózis megállapítása magába foglalhatja egy kis izomszövetminta sebészeti eltávolítását (biopszia) és mikroszkópos vizsgálatát is.

Az FSHD-val diagnosztizált betegek családtagjait is alaposan ki kell vizsgálni azért, hogy az FSHD-val kapcsolatos bármilyen jelet vagy tünetet feltárjanak.

Továbbá, a bizonytalan esetekben DNS teszt segíthet az FSHD gyanújának megerősítésében (pl. olyan tünetmentes vagy enyhe tünetes egyéneknél, akik ki vannak téve a betegség kockázatának). Az ilyen teszt során vérmintákból nyert DNS-t elemeznek; a diagnózist a 4q35 kromoszóma rész hiánya erősíti meg. Azonban, ahogy az fentebb említettük, az FSHD az esetek kis százalékában nem kötődik a 4q35 kromoszómához; ezért az ilyen törlődés hiánya még nem zárja ki az FSHD diagnózisát. Jelenleg nincs teszt azokra az esetekre, amelyeknél az FSHD nem kötődik 4q35 törlődéshez.

A 4q35 kromoszóma törlődés megállapításához szükséges DNS teszt csak bizonyos kutatólaboratóriumokban érhető el.

Kezelés

Az FSHD kezelése az egyes betegeknél megjelenő specifikus tünetek kezelésére irányul. A kezelésben többféle orvos koordinált együttműködésére lehet szükség, úgymint a neurológiai betegségek kezelésére specializálódott orvosok (neurológusok); a csontváz, az ízületek, az izmok és a kapcsolódó szövetek betegségeit diagnosztizáló és kezelő orvosok (ortopédusok); a fizikoterápiára és rehabilitációra szakosodott orvosok (fizikoterapeuták); a hallásproblémákat megállapító és kezelő orvosok (audiológusok); és/vagy más egészségügyi szakemberek.

Az izmok flexibilitásának megtartása érdekében a betegség kezelésébe beletartozhatnak ortopédiai és fizikoterápiás kezelések is. Bizonyos tevékenységek elvégzésében hasznosak lehetnek különböző fizikai és támogató segédeszközök. Egyes esetekben a súlyos izomgyengeség miatt kerekesszékre, motoros kocsira és egyéb mozgást segítő, ill. fizikai segédeszközre lehet szükség.

Ezeken felül, a halláskárosodással és/vagy arcgyengeséggel kapcsolatos beszéd- és kommunikációs problémák javításában beszédterápia, megfelelő segédeszköz használata és/vagy egyéb támogató megoldások segíthetnek.

Bizonyos esetekben a javasolt kezelés része egy műtéti beavatkozás, melynek segítségével mechanikusan rögzítik a lapockacsontokat a mellkas falához azért, hogy stabilizálják a lapockákat és javítsák a felkarok mozgathatóságát.

Egyes betegek számára előnyösek lehetnek olyan egyéb támogató megoldások, mint pl. speciális oktatás és/vagy egyéb orvosi, szociális vagy foglalkozási szolgáltatások. A genetikai tanácsadás a betegek és családjaik számára szintén hasznos lehet. Az FSHD kezelésében alkalmazott egyéb kezelések tüneti és támogató jellegűek.

Vizsgálati fázisban lévő terápiák

Jelenleg is folyik kutatás az FSHD kialakulásáért felelős genetikai rendellenességek természetének megállapítására és leírására.

Kutatók vizsgálják az albuterol (Proventil) nevű gyógyszerkészítmény használatát az FSHD-s betegek izomerejének javításában. A kezdeti eredmények azt mutatják, hogy az albuterol FSHD-s betegeknél növeli az izomtömeget és valamelyest javítja az izomerőt. További kutatásra van szükség az ilyen kezelés hosszú távú biztonságosságának és hatásosságának meghatározására FSHD-s betegekben.

A jelenleg az USA-ban folyó klinikai vizsgálatokról információt a következő internet oldalon talál: https://clinicaltrials.gov/

Magánforrásokból szponzorált klinikai kísérletekről bővebb információért keresse fel az alábbi weboldalt: www.centerwatch.com

Az Európában folytatott klinikai kísérletekről bővebb információt talál az alábbi internetes címen:
https://www.clinicaltrialsregister.eu/

 

A betegségleírás forrása: https://rarediseases.org/

A betegségleírást Jákó Iván ültette át magyar nyelvre, köszönjük a remek munkát!