Egyéb megnevezései:
- Kabuki festett arc szindróma
- KMS
- Niikawa-Kuroki szindróma
Általános leírás
A Kabuki-szindróma egy ritka, több szervrendszert érintő betegség, amelyhez jellegzetes arcvonások, a növekedés elmaradása, változó mértékű mentális retardáció, a csontozatban jelentkező rendellenességek és apró termet társul. A főbb tünetek mellett több szervrendszert is érintő, igen változatos tünetek jelentkezhetnek. A Kabuki szindróma okát csak nemrég határozták meg, amely az MLL2 gén mutációjából ered. A cikk megírásának idejében klinikai vizsgálatok nem állnak rendelkezésre.
Tünetek
A Kabuki szindróma egyes tünetei már születéskor megfigyelhetőek. Más jellemzők a kor előrehaladtával válnak láthatóvá. A tünetek és azok súlyossága egyénenként változó lehet. Több szervrendszert érintő, változatos tünetek jelentkezhetnek. Fontos megjegyezni, hogy a lentebb felsorolt tünetek nem minden érintett betegnél jelentkeznek. Az érintett gyermek szüleinek az orvossal és az orvosi csapattal kell megbeszélnie a gyermeket érintő tüneteket és az átfogó prognózist.
A Kabuki szindrómában szenvedő gyermekekre jellemzőek az egyedi arcvonások, amelyek többek között az abnormálisan nagy rés a szemhéjak között, megereszkedett, kifordult szemhéj, feltűnő szempillák, ívelt szemöldök, széles orr lapos orrcsúccsal és nagy, formátlan fülek. A Kabuki szindrómára jellemző arcvonások az évek során lassan alakulnak ki. Egyéb, arcot érintő tünetek lehetnek: kékes szemfehérje, a felső szemhéj renyhesége (ptosis), kancsalság (strabizmus), magasan ívelt szájpadlás vagy hasadt száj, lapos alsó ajak és abnormálisan kicsi állkapocs (mikrognatia).
A Kabuki szindrómára jellemző növekedésbeli elmaradás általában az első életévben jelentkezik (születési utáni növekedési elégtelenség). Ez az elégtelenség a gyermek növekedésével együtt egyre feltűnőbb lesz. Az érintett betegek észrevehetően alacsonyabbak lesznek kortársaiknál (alacsony termet). Ritka esetekben néhány gyermeknél növekedési hormon hiány tapasztalható.
A növekedési elégtelenség mellett a Kabuki szindrómában szenvedő gyermekeknél kisebb-nagyobb mértékű értelmi akadályozottság is megfigyelhető. A súlyos értelmi fogyatékosság igen ritka, és néhány gyermek esetében nincs megfigyelhető értelmi visszamaradottság. Egyes betegeknél jelentkezhetnek rohamok, csökkent izomtónus (hipotónia) és mikrokefália, amely betegségnél a fej átmérője abnormálisan kicsi. A rohamok a születés után, vagy akár 12 éves korban is kialakulhatnak. Egyes betegeknél a beszéd elsajátítása lassabban történik. A szájpad rendellenességei és a hallásvesztés összefüggésben állhat a beszéd elmaradásával. Néhány esetben a betegek viselkedése is rendellenességet mutathat: fáradtság jelentkezhet, illetve jellemző lehet a tárgyakhoz és cselekményekhez kötődő rögzülés. Kellemetlenek lehetnek számukra a hangok, szagok vagy formák. Egyes betegeknél megfigyelhető a zene kifejezett szeretete.
A betegeknél jelentkezhetnek evési nehézségek, mint pl. reflux, gyenge szopási képesség illetve nehézség a tápanyag felvételében vagy megemésztésében (malabszorpció). Ennek következtében számos betegnél elmarad az adott korban elvárható súlygyarapodás és a növekedés. Egyes gyermekek fogékonyak a visszatérő fertőzésekre, pl. a felső légúti megbetegedésekre vagy a tüdőgyulladásra. Sok gyermeknél visszatérő betegség a fülgyulladás, amely hozzájárulhat a hallásvesztéshez.
Számos esetben leírták a fogazatban megmutatkozó rendellenességeket, úgy mint hiányzó, ferde vagy deformált fogakat. Egyes esetekben apró és/vagy vékony körmök figyelhetőek meg. Néhány gyermek esetében kidomborodó ujjbegyek figyelhetők meg (maradandó magzati ujjbegyek).
A csontozatban bekövetkező rendellenességek szintén előfordulhatnak, mint pl. abnormálisan rövid ujjak (brachidaktília), görbe kisujj (klinodaktília), lapos talp, gyenge ízületek, a gerincoszlop rendellenességei, koponyacsont deformitások és a gerincoszlop rendellenes görbülete (szkoliózis vagy kifózis). A betegek ezen felül hajlamosak lehetnek csípő- vagy térdficamra.
Egyes betegeknél különféle szívrendellenességek léphetnek fel, amelyek már születéstől fogva jelen vannak (veleszületett szívrendellenességek). A két leggyakoribb szívrendellenesség: az aorta beszűkülése, illetve a szívkamrák között falban található lyukak (kamrafali vagy pitvarfali rendellenesség).
Néhány esetben egyéb szervi rendellenesség is megfigyelhető. Ilyen pl. a vese deformitása vagy alulfejlettsége (renális diszplázia vagy hipoplázia), a vizelet gátolt áramlása a veséből (hidronefrózis), vagy a vesék patkóalakban történő összenövése (patkó-alakú vese). Ezen kívül előfordulhat bélcsavarodás, illetve a végbélnyílás szűkülete vagy hiánya (anális atrézia). A betegséggel kapcsolatosan immunológiai megbetegedéseket is megfigyeltek. Az érintett gyermekek tapasztalhatnak korai emlőfejlődést (korai thelarche), és gyors súlygyarapodást kamaszkorban. Egyes fiú betegeknek nem száll le a heréje (kriptorhidizmus).
Okok
2010 augusztusában a Washingtoni Egyetem kutatói fedezték fel, hogy a KMT2D (MLL2 néven is ismert) gén mutációi felelősek a legtöbb (kb.: 75 %) vizsgált Kabuki szindrómás megbetegedésért. A legújabb kutatások szerint a KDM6A mutációja is okozhatja az olyan esetek 9 %-ban, akiknél az előző gén nem mutált. E gének által kódolt fehérjék metilcsoportokat adnak, illetve távolítanak el a Hiszton H3 nevű fehérjén. Ezek a mutációk már vérvizsgálattal kimutathatók.
A legtöbb Kabuki szindrómás betegnél nem találnak kórelőzményt a családban (de novo megjelenés), ennek ellenére már leírták családon belüli előfordulását. A Washingtoni Egyetem kutatói megerősítették, hogy a betegséget az említett gén domináns mutációja okozza, és e gént az érintett beteg továbbadhatja az utódainak.
A domináns genetikai betegségek esetében a rendellenes gén egyetlen kópiája elegendő ahhoz, hogy a betegség kialakuljon. A rendellenes gén bármely szülőtől elörökölhető, vagy eredményezheti azt egy új mutáció. Minden egyes terhességnél 50% az esélye annak, hogy az érintett szülő továbbadja a rendellenes gént a gyermekének, függetlenül a gyermek nemétől. A változatos kifejeződés azt jelenti, hogy a betegség a betegek között igen különböző módon jelenhet meg. Legtöbb esetben a betegség spontán génmutáció miatt alakul ki, amelynek semmi nyoma nincs a családi kórtörténetben. A KDM6A gén az X kromoszómán található, vagyis un. X kromoszómához kötődő módon öröklődik.
A KMT2D és KDM6A gének együttműködve szabályozzák a génexpressziót. További kutatások szükségesek annak kiderítésére, hogy e gének mutációi miként vezetnek a betegség és annak tünetei megjelenéséhez.
Érintett lakosság
A Kabuki szindróma férfiakat és nőket egyaránt érinthet. Előfordulása ismeretlen, de becslések szerint 32 ezer és 86 ezer közötti élve születés között fordulhat elő egy beteg. A szakirodalomban több mint 300 esetet írtak le. Bár a betegséget először Japánban írták le, azóta számos etnikai csoportban megfigyelték előfordulását.
A Kabuki szindrómát először 1981-ben írták le japán orvosok. A megbetegedést kezdetben Kabuki „festett arc” szindrómának nevezték, mert a gyermekek arcán megfigyelhető elváltozások emlékeztettek a japán színház szereplőinek, a kabukik kifestett arcához. Azóta a „festett arc” elnevezést elhagyták, és a megbetegedésre Kabuki szindrómaként utalnak.
Hasonló betegségek
Az alábbiakban ismertetett betegségek tünetei hasonlóak a Kabuki szindrómához. Differenciál diagnózis szempontjából hasznos lehet az összehasonlítás.
A Turner szindróma egy ritka, nőket érintő kromoszómális megbetegedés, amely alacsony termettel és a nemi érés elmaradásával jár együtt. Egyéb klinikai tünetek: rövid nyak, tarkótájon bőrredővel, szív- és vese-rendellenességek, és/vagy egyéb deformitások. Az érintett nők körében nagyobb a valószínűsége a csontritkulásnak, a kettes típusú cukorbetegségnek, és a hipotiroidizmusnak (pajzsmirigy alulműködése). A tünetek mértéke erős változékonyságot mutat. A Turner szindróma akkor alakul ki, amikor a nőkben megtalálható két X kromoszóma közül az egyik hiányzik vagy hiányos. Habár a betegség pontos oka nem ismert, úgy tűnik az ivarsejtek elégtelen kettéválásából alakul ki a meiózis során.
IRF6-hoz kötött megbetegedések az IRF6 (interleukin szabályozó faktor 6) rendellenes működése miatt alakulnak. A Van der Woude szindróma (VWS) enyhébb, míg a térdhajlati pterygium szindróma (PPS) a megbetegedés súlyosabb változata. A VWS-ben szenvedő betegeknél megfigyelhető ajakgödör, ajakhasadék vagy szájpadhasadék, vagy mindezek együttes előfordulása. A térdhajlati pterygium szindróma tünetei többek között az ajakhasadék és/vagy szájpadhasadék, ajakgödör, bőrredő (pterygium) a térdhajlatban és a lábak között, a nemi szervek torzulása és/vagy alulfejlettsége, redő vagy összenövés a kéz és a láb ujjain (szindaktília), az alsó és felső állkapocs, valamint az alsó és felső szemhéj összetapadása. A nagylábujjon megjelenő, tölcsér-alakú redő gyakori tünete a betegségnek.
Más betegségeknek is lehetnek a Kabuki szindrómához hasonló tünetei, ámbár e kórok az egyéb tüneteik segítségével elkülöníthetőek a Kabuki szindrómától. Ilyen betegségek: Fryns szindróma, Rubinstein-Tabyi szindróma, KGB szindróma, Robinow szindróma, FG szindróma és Weaver szindróma.
Diagnózis
Létezik specifikus diagnosztikai teszt a betegség megállapításához. Gén szekvenálást követő KMT2D gén deléciójának/duplikációjának analízisét végzik el először, mivel ez okozza a megbetegedések zömét. Ha itt nem találnak eltérést, akkor vizsgálják a KDM6A gént. Az esetek kb. 30 %-ában egyik gén mutációját sem találják. Ekkor a klinikai diagnózis a tünetek beazonosításán, a részletes kórtörténeten, és átfogó vizsgálaton alapszik. Az orvosnak az 5 meghatározó jellemzőből legalább 4-et azonosítania kell: arcot érintő deformitások, csontozatot érintő rendellenességek, szellemi visszamaradottság, bőrelváltozások (pl. maradandó magzati ujjbegyek), és alacsony termet. Vérvizsgálattal és kromoszóma vizsgálattal kizárhatóak egyéb megbetegedések.
Kezelés
A Kabuki szindróma esetén nincs meghatározott terápia. A betegeknél az egyedi tünetek kezelése történik meg, amelyhez számos szakorvos együttműködése lehet szükséges. Gyermekorvosok, sebészek, kardiológusok, szájsebészek, logopédusok, audiológusok (hallásproblémákkal foglalkozó orvos), és egyéb szakorvos bevonásával alakítható ki az érintett gyermek kezelése.
A korai beavatkozás fontos annak érdekében, hogy az érintett gyermekek elérhessék a potenciális lehetőségeik maximumát. A gyermek számára hasznos lehet egy speciális oktatási intézmény, fiziko- kiegészítő és beszédterápia. Egyes esetekben hasznos lehet a szenzoros integrációs terápia, amelynek során az érzékszervekre ható tevékenységekkel elősegíthető a gyermek reakciójának szabályozása az érzékszervi behatásokra. Egyes nyelési nehézségekkel küzdő betegek esetén szükségesség válhat a szondatáplálás. Ritka esetekben, a növekedési hormon részleges hiánya esetén az érintett gyermekek jól reagálhatnak kiegészítő növekedési hormonra.
A Kabuki szindróma egyes specifikus tünetei miatt szükségessé válhat szakorvos bevonása. Például szívrendellenesség esetén gyermek kardiológus bevonására lehet szükség. A betegség bizonyos tüneteit szakorvos által ajánlott, hagyományos eljárással lehet kezelni, pl. a hallásvesztést műtéttel vagy hallókészülékkel. Egyéb komplikációkat (medenceficam, gerincferdülés, szívrendellenességek, hasadt szájpad) szintén sebészi úton lehet kezelni. Genetikai tanácsadás ajánlott az érintett betegeknek és családtagjaiknak.
A betegségleírás forrása: https://rarediseases.org/
