A Klippel–Trénaunay-szindróma egyéb elnevezései

• KTS

Általános leírás

Összefoglalás

A Klippel–Trénaunay-szindróma (KTS) egy ritka rendellenesség, amely már születéskor jelen van (kongenitális). A betegségre a bőrben található hajszálerek deformáltsága („tűzfolt”), nyirokrendszeri eltérések és kóros fejlődésű vénák együttes megjelenése jellemző, összefüggésben a lágyrészek és csontok változatos mértékű túlnövekedésével. A KTS leggyakrabban az alsó végtagokban, ritkábban a felső végtagokban és a törzsön jelenik meg, .

Bevezetés

A KTS elnevezés a betegség orvosi szakirodalomban való első megjelenése, a XX. század eleje óta vitákat vált ki. A két francia orvos, Klippel és Trénaunay hajszáleres (akkoriban helytelenül „hemangiómának”, azaz jóindulatú vérérdaganatnak nevezett) foltokkal, vénás visszerességgel és túlnövekedéssel jellemezhető betegeket írt le. Nagyjából ugyanebben az időben az angol bőrgyógyász, Parkes Weber a végtagban jelentkező „hemangióma” (jóindulatú vérérdaganat) és túlnövekedés együttes jelentkezéséről számolt be. A betegséget éveken keresztül jelölték a három orvos nevéből alkotott zavaró (és helytelen) „Klippel–Weber–Trénaunay-szindróma” kifejezéssel, amely (sajnos) mind a mai napig használatban van.

A XX. század második felétől elfogadott, hogy a Parkes Weber- és a Klippel–Trénaunay-szindróma teljesen különbözőek. A Parkes Weber-szindróma jellemzője a parányi, gyors áramlású arteriovenózus kapcsolatok, illetve hajszálérfoltok jelenléte a megnövekedett (általában alsó) végtagon. Genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy a betegek többségénél domináns csírasejtvonal-mutáció található az RASA1 génben. Ezzel ellentétben a KTS lassú áramlású, érrendszeri rendellenességekkel – abnormális hajszálerekkel (capillaria, C), nyirokerekkel (lymphatica, L) és vénákkal (V) – kombinálva. Éppen ezért sok kutató használja inkább a CLVM rövidítést, mint a KTS-t, és ezt a megjelölést csak azokra a betegekre használja, akiknél mindhárom érrendszeri rendellenesség megtalálható. Más szerzők átfogóbb értelemben használják a KTS kifejezést, olyan betegekre is, akiknek csak tűzfoltjaik (CM), vagy hajszálér- és vénás rendellenességeik (CVM) vannak a végtagjaikban, nyirokrendellenességek nélkül. Ha majd a KTS genetikai kiváltó okait felfedezték, akkor válik lehetségessé az ilyen – különböző érrendszeri rendellenességek kombinációival élő – betegek pontos diagnosztizálása.

Tünetek

Hajszálér-rendellenesség (capillary malfromation, CM)

Születéskor a KTS jelei a töredezett, szabálytalan hajszálérfoltok. Idővel a hajszálér-rendellenesség (CM) felületén apró nyirokhólyagocskák jelennek meg, amelyek gyakran tisztán váladékoznak, és belső sérüléses vérzés következtében besötétednek.

Limfatikus malformáció (LM)

Az LM lokalizált vagy általános túlnövekedéssel jelentkezik, amelynek a kiváltó okai a kis- és nagyhólyagos rendellenességek, néha nyiroködémával együtt. Gyakran nyirokduzzanat és zsírlerakódás található az ellenoldali lábon. A nyirokrendellenességek a medencében, a húgyhólyagban és az alsó gyomor-bélrendszerben is előfordulhatnak. Szintén gyakoriak a nyirokciszták a lépben. Az LM-et ultrahanggal, illetve MRI-vel diagnosztizálják. A limfográfia kimutatja, hogy a nyiroködéma kiváltói az alacsony számú vagy hiányzó nyirokcsatornák.

Gyakoriak a mellékfertőzések (például a cellulitisz), amelyek nagy valószínűséggel összefüggenek a végtag renyhe nyirokelvezetésével.

Vénás malformáció (VM)

A vénás rendellenességek minden esetben jelen vannak, változatosak, és a teljes érintett végtagra kiterjednek. Jellemzőek a szabálytalan, csírájukban lévő vénák, amit marginális vénarendszernek neveznek. A felszíni vénák tágulata nem feltétlenül jelentkezik csecsemőkorban, de az életkor előrehaladtával a jelentősége megnő. Az LM és a VM érintheti a medencei vagy hasüregi szerveket is, ami végbél-, hüvely- vagy húgyhólyagvérzést okoz. A vénás és nyirokrendellenességeket szabálytalan zsírlerakódások kísérik.

Sok kóros fejlődésű vénával rendelkező páciens egy enyhe hematológiai betegségben is szenved, amelyet lokalizált éren belüli véralvadási zavarnak (localized intravascular coagulopathy, LIC) neveznek, és a vérben megnövekedett D-dimer szinttel mutatható ki. A kitágult vénákban pangó vér megalvadhat és általános vérzési rendellenességhez vezethet, amelyet elszórt éren belüli véralvadási zavarnak (disseminated intravascular coagulopathy, DIC) neveznek.

Túlnövekedés

A végtag megnagyobbodása a minimális fokútól a groteszkig terjedhet. Tipikus a hosszanti túlnövekedés, azonban néhány páciensnél az érintett végtag rövidebb a normálisnál. Gyakori az ellentétes láb megnagyobbodása is.

Kiváltó okok

A KTS kiváltó oka egy mutáció, amely azokban a végtagokat felépítő kezdetleges sejtekben megy végbe, amelyeknek vér- és nyirokerekké, zsírrá és csontokká kellene alakulniuk. Egyre több a bizonyíték arra, hogy a PIK3CA gén szomatikus mutációjáról van szó. Mivel ez a genetikai módosulás nem a csírasejtekben megy végbe, nem örökíthető.

Előfordulás

A Klippel–Trénaunay-szindróma ritka rendellenesség, amely férfiakat és nőket egyenlő arányban érint, és világszerte előfordul.

Kapcsolódó rendellenességek

A KTS összetéveszthető más kombinált érrendszeri rendellenességekkel.

Parkes Weber-szindróma

A KTS kapcsán azonosítottak apró arteriovenózus söntöket a combtájékon, ám ezeknek klinikailag nincs jelentőségük. Ezzel ellentétben viszont a Parkes Weber-szindróma fő ismérvei a többszörös arteriovenózus söntök és a felső vagy alsó végtag megnövekedett véráramlása. Erre a betegségre létezik genetikai vizsgálat; amennyiben a mutáció pozitív az RASA1 gén esetében, autoszomális domináns rendellenességről beszélünk.

CLOVES szindróma

Azokat a pácienseket, akiknek CLVM volt a törzsén, régebben általában KTS-sel diagnosztizálták. Nemrégiben azonban felismerték, hogy sok ilyen páciensnek van egy másik, speciális rendellenessége kombinált érrendszeri anomáliákkal és abnormálisan túlburjánzó szövetekkel, amelyet a CLOVES betűszóval jelölnek (congenital lipomatous overgrowth with vascular anomalies, epidermal nevus and skeletal anomalies, azaz veleszületett zsírdaganatos túlnövés érrendszeri fejlődési rendellenességgel, felhámi anyajeggyel és csontvázi fejlődési rendellenességgel). A CLOVES-t a PIK3CA gén szomatikus mutációja okozza. Ez azt jelenti, hogy a betegség nem örökletes.

Diagnózis

A KTS-t fizikai jelek és tünetek alapján diagnosztizálják. A komputertomográfia (CT) és a mágneses rezonanciavizsgálat (MRI), valamint a színes Doppler-vizsgálat hasznos lehet a betegség kiterjedése és az optimális kezelési mód meghatározásában.

Szokásos gyógymódok

Kezelés

Az alábbi, KTS-hez kapcsolódó malformációk ajánlott kezelési módjai a következők:

Hajszálér-rendellenesség

A hajszálér-rendellenesség (CM) hólyagocskáit lézeres kezeléssel, szkleroterápiával (irritáló oldatok befecskendezése), vagy néha kimetszéssel és a bőr lezárásával vagy félvastag bőrátültetéssel lehet kezelni.

Limfatikus malformáció

A nagyhólyagos LM szkleroterápiával apasztható, míg a kishólyagos LM-nél kimetszésre lehet szükség.

Vénás malformáció

A tágult vénákban pang a vér, ami véralvadási zavarhoz vagy trombózishoz és tüdőembóliához vezethet. A radiológiai vagy sebészeti beavatkozás előtt gyakran szükséges heparinos véralvadásgátlás. A tág vénacsatornákat szkleroterápiával vagy endovaszkuláris lézerrel lehet eltüntetni. A vastagbél krónikus vérzése sebészeti kimetszést igényelhet. A húgyhólyag vérzéses bántalmai cisztoszkóp segítségével, lézeresen kezelhetők. A végtagban jelentkező vénás tágulat okozta diszkomfortérzés és dagadás csökkentésére gyakran hasznosak az elasztikus kompressziós harisnyák.

Túlnövekedés

A megnagyobbodott lábujjakat esetlegesen amputálni kell a lábfej szélességének csökkentése és lábbeli hordhatósága érdekében. A lábak hosszának aránytalansága a normális lábon viselt cipőbe illesztett sarokékkel korrigálható, amivel megelőzhető a hátgerinc kompenzációs görbülete (gerincferdülés). Gyakran szükség van a térd növekedési porcának sebészi lezárására (epiphysiodesis) a lábhossz kiegyenlítése érdekében.

Fokozatos kontúrkimetszéssel lehetséges a végtag körméretének csökkentése. Ezek az eljárások kevésbé hatékonyak, ha a rendellenes zsír és erezet a láb mély izompólyáján túl az izomrétegre is átterjed.

 

A betegségleírás forrása: https://rarediseases.org/

A betegségfordítás a BME INYK Tolmács- és Fordítóképző Központtal közösen valósult meg. A projekt BME-s szakmai vezetője: Ugrin Zsuzsanna

A betegségleírást Fejes Anna ültette át magyar nyelvre, köszönjük a remek munkát! A szöveget lektorálta Csehi Réka és Hollósi Péter.