A szerzett lipodisztrófia rendszerezése

• Szerzett generalizált lipodisztrófia (SZGL, Lawrence-szindróma)
• Szerzett részleges lipodisztrófia (SZRL, Barraquer-Simons szindróma)
• Magas aktivitású retrovírus-elleni terápia (HAART) által kiváltott lipodisztrófia (LD-HIV)
• Lokalizált lipodisztrófia

Általános leírás

Összefoglalás

A szerzett lipodisztrófia egy általános megnevezése azoknak a lipodisztrófia típusoknak, amelyek nem öröklöttek, hanem az élet valamely pontján szerzettek. A szerzett lipodisztrófiának nincs közvetlen genetikai oka, sokkal inkább számos más okra vezethető vissza. A szerzett lipodisztrófiát előidézhetik gyógyszerek, autoimmunitás vagy ismeretlen okok (idiopátiás lipodisztrófia). A szerzett lipodisztrófia altípusai a következők: szerzett generalizált lipodisztrófia (Lawrence-szindróma), szerzett részleges lipodisztrófia (Barraquer-Simons szindróma), lokalizált lipodisztrófia és magas aktivitású retrovírus-elleni terápia által kiváltott lipodisztrófia, amely olyan HIV-fertőzött személyeknél léphet fel, akik egy bizonyos terápiában részesülnek. A lipodisztrófia szerzett formája kialakulhat gyermekkorban, serdülőkorban vagy felnőttkorban. Az érintetteknél megjelenik a jellegzetes testzsírvesztés (zsírszövetvesztés) a test különböző részein, elsősorban a karokon, a lábakon, az arcon, a nyakon, valamint a mellkason és a mellkasi területeken. Néhány esetben inzulinrezisztenciával kísért anyagcserezavar-szövődmények alakulhatnak ki. Az ilyen szövődmények közé sorolhatjuk a glükóz intoleranciát (a szervezet képtelen lebontani a glükózt), a megemelkedett trigliceridszintet a vérben (a triglicerid egyfajta zsír), valamint a cukorbetegséget. Egyéb tünetek is megjelenhetnek, mint például zsírfelhalmozódás a májban (zsírmáj vagy hepatikus szteatózis).

Bevezetés

A lipodisztrófia egy általános gyűjtőfogalom az olyan rendellenességekre, amelyeket teljes (általános) vagy részleges zsírszövetvesztés jellemez. A lipodisztrófia egyes formái szerzettek, mások genetikai eredetűek. A súlyosság foka és az érintett testfelületek eltérőek lehetnek. Néhány orvos a zsírszövetvesztést, amely erre a rendellenességre jellemző, lipodisztrófia helyett lipoatrófiának nevezi.

Jelek és tünetek

A szerzett lipodisztrófiának számos alcsoportja létezik. Az itt leírt sajátos tünetek, a súlyosság és a prognózis, valamint a kísérő tünetek megjelenése és mértéke nagy eltéréseket mutathat a szerzett lipodisztrófia különböző fajtáinál. A sajátos tünetek és a súlyosság foka különböző lehet az egyes alcsoportokon belül is. Fontos kiemelni azt is, hogy a betegek nem feltétlenül produkálják az összes itt bemutatott tünetet. A betegek a saját esetükről, a kísérő tünetekről és az általános prognózisról konzultáljanak orvosukkal.

SZERZETT GENERALIZÁLT LIPODISZTRÓFIA (SZGL; vagy LAWRENCE-SZINDRÓMA)

Az ebben a lipodisztrófiában szenvedők bőr alatti zsírvesztést tapasztalhatnak az arcon, a nyakon, a karokon és a lábakon. A zsírvesztés teljes kiterjedése és sémája nagy szórást mutat, és jelentősen különbözhet az egyes személyek között. Néhány esetben a zsír a tenyerekről és a talpakról is eltűnhet. Hasüregi zsírvesztés néhány egyénnél előfordulhat, másoknál viszont nem jellemző. Csontvelőzsírvesztés nagyon ritkán fordul elő. Az SZGL-re jellemző zsírvesztés bekövetkezhet nagyon gyorsan, pár hét alatt, vagy lassan, néhány hónap vagy akár év alatt. A zsírvesztés lehet nagyon súlyos is. Végül általános és szinte teljes zsírvesztés következhet be, ami a fontosabb vénák bőr alóli kidudorodását okozhatja, valamint általános izmos megjelenést.

Az SZGL rendszerint gyermekkorban vagy serdülőkorban alakul ki, de bármilyen más életkorban is jelentkezhet. Ha gyermekkorban jelenik meg, az érintettekre általában a féktelen evés és a felgyorsult növekedés jellemző. Az érintettek tapasztalhatnak fáradékonyságot is.

Az SZGL-ben szenvedőknél gyakran kialakulhat súlyos inzulinrezisztencia, amely anyagcserével kapcsolatos szövődmények széles skáláját idézheti elő. Az érintett személyeknél kialakulhat egy acanthosis nigricans nevezetű bőrrendellenesség, amely fokozott pigmenttermelődéssel (hiperpigmentáció) és a bőr „bársonyos” megvastagodásával jár (hiperkeratózis: a bőr szarurétegének túlburjánzása), különösen a redős területeken, mint amilyen a nyak, az ágyék és a karok alatti terület (hónaljak). Az inzulinrezisztencia egyéb szövődményei is megjelenhetnek, úgymint a glükóz intolerancia, a magas trigliceridszint a vérben és a cukorbetegség. Ezeket a tüneteket gyakran nagyon nehéz ellenőrzés alatt tartani, és a cukorbetegség gyakran igen súlyos. A cukorbetegség gyakran a lipodisztrófia megjelenése után alakul ki, de vannak olyan esetek is, mikor egyidejűleg jelennek meg.

Néhány esetben a betegeknek rendellenesen megnagyobbodik a mája (hepatomegalia), mivel zsír szivárog be és halmozódik fel a májban. Ezt nevezzük hepatikus szteatózisnak vagy zsírmájnak. Az SZGL-ben szenvedő betegeknél a májban történő zsírfelhalmozódás gyakran súlyos lehet, komoly károkat okozhat a májban, és cirrózishoz, végül pedig májelégtelenséghez vezethet. Néhány beteg esetében a májnagyobbodást a máj autoimmun gyulladása okozhatja. Azonban az autoimmun májgyulladás diagnózisát csak szakértő állapíthatja meg.

Néhány betegnél a vér trigliceridszintjének rendkívüli emelkedését lehet megfigyelni, valamint egy olyan rendellenességet (kilomikronémia), amelynél zsírrészecskék (kilomikronok) rakódnak le a vérplazmában. Néhány esetben ez a hasnyálmirigy akut gyulladását okozhatja (pancreatitis). A hasnyálmirigy-gyulladás tünete lehet a hasi fájdalom, a hidegrázás, a sárgaság, a gyengeség, az izzadás, a hányás és a súlyvesztés.

A pubertást követően néhány nőnél policisztás ovárium szindróma (PCOS) alakulhat ki. Ezt a betegséget a nemi hormonok kiegyensúlyozatlansága jellemzi. Az érintett nőknél túl nagy mennyiségben van jelen az androgén férfi hormon a szervezetben. A PCOS okozhat továbbá rendszertelen menstruációt vagy a menstruáció kimaradását; zsíros, pattanásodásra hajlamos bőrt; a petefészkekben ciszták kialakulását és enyhe szőrösödést (férfiakra jellemző szőrnövekedést). A szőrnövekedés történhet a felső ajkaknál és az állon.

Az SZGL további három alcsoportba osztható: panniculitishez (bőr alatti zsírszövetgyulladás) köthető SZGL, autoimmun SZGL és idiopátiás, azaz ismeretlen eredetű SZGL.

Azoknál a betegeknél, ahol az SZGL panniculitishez kötődik, általában enyhébb a rendellenesség. A panniculitis a bőr alatti zsírszövetek gyulladását jelenti. Az ebben a típusú SZGL-ben szenvedő betegeknél kisebb mértékű a zsírvesztés, és kevésbé súlyos metabolikus szövődmények figyelhetők meg. A zsírvesztés a test meghatározott részén jelentkezhet. A panniculitisszel járó, szerzett generalizált lipodisztrófia kialakulását megelőzhetik fájdalmas bőr alatti csomók vagy apró foltokat tartalmazó léziók, valamint dudorok megjelenése (makulopapuláris léziók).

Az autoimmun jellegű, szerzett generalizált lipodisztrófiában szenvedő pácienseknek vagy a múltban volt, vagy jelenleg is van autoimmun betegségük a lipodisztrófia mellett. Az ilyen esetekben úgy vélik, a lipodisztrófiát a háttérben meghúzódó autoimmun rendellenességek okozhatják. Az SZGL-hez kapcsolódó autoimmun rendellenességek közé tartozik az ifjúkori dermatomyositis, a Sjögren-szindróma és a krónikus gyulladásos artritisz.

A szerzett generalizált lipodisztrófia harmadik típusában nem jelenik meg sem panniculitis, sem autoimmun rendellenesség, a betegség oka ismeretlen eredetű.

SZERZETT RÉSZLEGES LIPODISZTRÓFIA (SZRL vagy BARRAQUER-SIMONS SZINDRÓMA)

Ez a szerzett lipodisztrófia általában gyermekkorban alakul ki. Születéskor és korai gyermekkorban a zsíreloszlás még normális. Azonban a gyermekkor egy későbbi szakaszában vagy a serdülőkorban az érintett személyek szubkután zsírszövetvesztést észlelhetnek az arcukon. Az érintettek nagy része jelentős zsírszövetcsökkenést tapasztal 13 éves korára. Végül a zsírszövetvesztés kiterjed a karokra, a nyakra, a mellkasra és előfordul, hogy a has felső részére is. A lábakra, a csípőre és a fartáji régióra általában nincs kihatással a betegség. Pubertás után néhány nő esetében aránytalanul nagy zsírfelhalmozódás észlelhető a csípőnél és a lábakon. A zsírszövetvesztés gyakran fokozatosan történik, néhány hónap vagy több év leforgása alatt.

A szerzett részleges lipodisztrófiában szenvedők körülbelül egynegyedénél alakul ki végül egyfajta veserendellenesség, az ún. membranoproliferatív glomerulonephritis, amely betegség során a vese sajátos érgomolyagjaiban − melyek a vesén keresztülhaladó vért szűrik − található véredények (kapillárisok) kis nyalábjai begyulladnak és degenerálódnak. A glomerulonephritis következtében a vese nem lesz képes kiszűrni a salakanyagokat és a folyadékokat, így ezek felhalmozódnak a véráramban. Olyan veseproblémák alakulhatnak ki, mint a véres vizelet, sötét vizelet, csökkent vizeletürítés és bizonyos testrészek megduzzadása. A vesebetegség annyira előrehaladott állapotba kerülhet, hogy a vesék nem képesek megfelelően működni (veseelégtelenség). A membranoproliferatív glomerulonephritis speciálisan arra az esetre utal, amikor ezt az állapotot az immunrendszer rendellenes működése váltja ki.

Az életkor előrehaladtával néhány betegnél kialakulhat sárga vagy fehér, sejten kívüli anyagok rendellenes felhalmozódása a szem hátsó részében található hártyában, a retinában. Néhány idősebb beteg esetében kialakulhat makuladegeneráció (sárgafoltsorvadás). A makuladegeneráció olyan szembetegségek csoportjára alkalmazott általános kifejezés, amelyekre a retina középpontjának közelében található ovális alakú sárgafolt (makula) sorvadása jellemző. A makula létfontosságú a megfelelő látáshoz, amikor előre nézünk (központi látás) és mikor finom részleteket nézünk.

Az SZRL gyakran kapcsolatba hozható olyan autoimmun betegségekkel, mint a lupusz, a dermatomyositis, a Celiac betegség, a vészes vérszegénység és az érgyulladás. Néhány esetben rendellenesen megnagyobbodott májról (hepatomegalia) is beszámoltak.

A lipodisztrófia legtöbb formáját az inzulinrezisztencia következtében kialakult, anyagcserével kapcsolatos szövődmények kísérik. Azonban a legtöbb SZRL-es esetben nem jelenik meg inzulinrezisztencia és ilyen kísérő tünetek. Azon ritka esetekben, amikor az inzulinrezisztencia mégis kialakul, olyan kísérő tünetek jelenhetnek meg, mint a glükóz intolerancia, a magas trigliceridszint a vérben, a túlzott szőrösödés és a cukorbetegség.

MAGAS AKTIVITÁSÚ RETROVÍRUS-ELLENI TERÁPIA (HAART) ÁLTAL KIVÁLTOTT LIPODISZTRÓFIA (LD-HIV)

A lipodisztrófia ezen formája HIV-fertőzött betegeknél fordulhat elő, miután egy retrovírus-elleni terápiában, a HIV-1 proteáz inhibitor terápiában (HAART) részesültek. A lipodisztrófia kialakulása összefüggésben áll a terápia intenzitásával és időtartamával. A proteáz inhibitorok és a nukleozid reverz transzkriptáz inhibitorok számos betegnél érintettek a lipodisztrófia kialakulásában. A legtöbb esetben az LD-HIV olyan betegeknél alakul ki, akik legalább 2 éve kapják ezt a terápiát.

A legtöbb esetben az érintett személyek bőr alatti zsírszövetvesztést tapasztalnak a karokon, a lábakon és az arcon. Néhány betegnél pedig túlzott zsírlerakódás figyelhető meg az arcon, a nyakon, a hát felső részén és a derékon. Ez azt eredményezheti, hogy az áll a duplájára duzzad, a háton púp alakul ki, a derék körmérete pedig kiszélesedik. A zsírvesztés fokozódik a magas aktivitású retrovírus-elleni terápia előrehaladtával és nem fordul vissza a kezelés abbamaradásával. Több beteg esetében is előfordulhat még magas trigliceridszint a vérben. Cukorbetegség is kialakulhat, bár ez elég ritka. Az ilyen betegeknél megnőhet a szívkoszorúér-betegség kockázata is.

LOKALIZÁLT LIPODISZTRÓFIA

Ezt a lipodisztrófiát a testnek csak egy kisebb részén előforduló bőr alatti zsírszövetvesztés jellemzi. Lokalizált lipodisztrófia kialakulhat gyógyszerek (pl. inzulin) beinjekciózásának a helyén. Az érintett személyeknél zsírszövetvesztés következik be az érintett területen, ami kis gödröcske vagy kráter formájában jelentkezik, viszont az azt takaró bőrt nem érinti. Néhány személy esetében a test nagy kiterjedésű, összefüggő területei is érintettek lehetnek.

Okok

A szerzett lipodisztrófia különböző típusait okozhatják gyógyszerek, autoimmun reakciók és egyéb ismeretlen mechanizmusok. A szerzett lipodisztrófia típusainak nincs közvetlen genetikai bázisuk. Néhány kutató úgy gondolja, egyes személyek genetikailag hajlamosabbak a szerzett lipodisztrófia egyes típusaira, de ezt az elképzelést nem tudták alátámasztani és ellentmondásos maradt. Sokkal valószínűbb, hogy számos különböző mechanizmus húzódik meg a szerzett lipodisztrófia kialakulása mögött.

A szerzett generalizált lipodisztrófia kialakulhat fertőzés vagy autoimmun betegség következtében. Az SZGL kialakulását olyan fertőző betegségek előzhetik meg, mint például a bárányhimlő, a kanyaró, a szamárköhögés, a diftéria, a tüdőgyulladás, a csontvelőgyulladás, a fertőző mononukleózis és a fültőmirigy-gyulladás. Az SZGL-lel összefüggésbe hozható autoimmun betegségek közé sorolhatjuk az autoimmun pajzsmirigygyulladást, az autoimmun májgyulladást, az ifjúkori dermatomyositist, a krónikus gyulladásos artritiszt, a Sjögren-szindrómát, a Sicca-szindrómát és az autoimmun hemolitikus anémiát. Néhány érintett személynél a C4 komplement fehérje szintje alacsony a vérben. A C4 egy fehérje, amely hozzájárul a szervezet immunrendszerének működéséhez. Ugyanakkor nem azonosítottak olyan specifikus autoantitesteket, amelyek a zsírszövetek pusztulását okoznák. Sok esetben az SZGL oka ismeretlen.

Az SZRL-t feltehetően az immunrendszer téves reakciója okozza, amely elindítja a zsírsejtek pusztítását (autoimmun-mediált zsírszövetpusztítás). Az érintett személyek több mint 80%-ánál találták alacsonynak a vér C3 komplement fehérje szintjét, ez a fehérje az immunrendszer működésében játszik szerepet. Az érintett személyeknél szintén megtalálható egy keringő autoantitest, a komplement 3-nefritikus faktor. Az autoantitest egy immunfehérje, amely tévesen megcélozza és elpusztítja az egészséges szöveteket.

Mind az SZGL és az SZRL összefüggésbe hozható komplement fehérjékkel, amelyek a vérben található, fertőzések és betegségek legyőzésében szerepet játszó speciális fehérjék. Feltehetően ezek a fehérjék is szerepet játszanak a testzsírral (zsírszövetekkel) kapcsolatos metabolikus funkciókban. Az érintett személyeknél lehetséges, hogy ezek a fehérjék fogékonnyá teszik a zsírsejteket arra, hogy az immunrendszer nem megfelelő működése miatt elpusztuljanak.

Annak pontos oka, hogy a proteáz inhibitor és reverz transzkriptáz inhibitor terápiában résztvevő HIV betegeknél miért alakul ki lipodisztrófia, nem ismeretes.

A lokalizált lipodisztrófiát lehetséges, hogy különféle gyógyszerek, mint például az inzulin bőr alá való beinjekciózása okozza. Panniculitis, a test bizonyos területein jelentkező nyomás és egyéb mechanizmusok szintén okozhatnak lokalizált lipodisztrófiát.

A szerzett lipodisztrófiában szenvedő betegek alapproblémája a teljes vagy részleges zsírszövetvesztés. A zsírszövetek elsődleges célja az energiához szükséges zsír tárolása. A zsírszövetek kiválasztanak még egy sor különféle molekulát, amelyek részt vesznek különböző hormonális funkciókban vagy befolyásolják azokat. Például, az SZGL-ben szenvedő betegeknek alacsony a leptinszintjük. A leptin egy hormon vagy citokin, amelyet zsírsejtek termelnek, és amely az agyban és a hipotalamuszban központilag működve szabályozza az étvágyat. A zsírszövetek zsírsejtekből épülnek fel (adipociták). Minden adipocita tartalmaz egy lipidcseppet, amely a sejt tömegének körülbelül 90%-át teszi ki. Az adipociták a lipidcseppekben tárolják a zsírokat (triglicerideket). Szerzett lipodisztrófiában a zsírszövetek károsodása megakadályozza a zsír megfelelő tárolását. Ennek következtében a zsírszövetből zsír veszik el, és bizonyos esetekben helytelenül tárolódik a szervezet más szöveteiben, például a májban és a vázizomzatban, ezzel például májbetegséget vagy inzulinrezisztenciát okozva.

Érintett populációk

Az SZGL és az SZRL általában nagyobb számban érinti a nőket, mint a férfiakat, bár valószínűleg ez részben a felismerés egyoldalúságának tudható be, ugyanis a nőket sokkal súlyosabban érinti ez a betegség, így könnyebben felismerhető. Az SZRL 250 személy esetében 1:4 arányban oszlik meg a férfiak és nők között. Számos különböző etnikumú személynél is kimutatták a betegséget. Az SZGL körülbelül 100 személy esetében 1:3 arányban oszlik meg a férfiak és nők között. A legtöbb esetet a kaukázusi nagyrassz esetében jegyezték fel. Az LD-HIV becslések szerint körülbelül 100 000 embert érint az Egyesült Államokban. A HIV férfiak esetében megfigyelhető növekvő gyakoriságának megfelelően, az LD-HIV is gyakoribb férfiak esetében.

Kapcsolódó rendellenességek

Az alább felsorolt betegségek tünetei hasonlóak lehetnek a szerzett lipodisztrófia tüneteihez. A differenciáldiagnózis felállításához érdemes összehasonlításokat végezni.

A familiáris részleges lipodisztrófia (FRL) egy ritka genetikai rendellenesség, melyet a test különböző részein jelentkező szelektív, fokozatos testzsírvesztés (zsírszövetvesztés) jellemez. Az érintett személyeknél a karokon és lábakon, a mellkason, valamit a törzsön figyelhető meg zsírcsökkenés. Vagy éppen ellenkezőleg, az érintettek túlzott zsírfelhalmozódást tapasztalhatnak a test más területein, különösen a nyakon, az arcon és a hasi régiónál. A legtöbb esetben a zsírszövetvesztés a pubertás alatt elkezdődik. Az FRL-t számos anyagcserével kapcsolatos rendellenesség kísérheti. A zsírszövetvesztés mértéke általában meghatározza az anyagcserével kapcsolatos szövődmények súlyosságát. Ilyen szövődmény lehet a glükóz intolerancia, a magas trigliceridszint a vérben, valamint a cukorbetegség. Néhány esetben további szövődmények is előfordulhatnak. Az FRL-nek 5 altípusát különböztetjük meg. Minden egyes altípust egy másik gén mutációja okozza. Az FRL három típusa autonóm domináns jellegzetességként öröklődik, a negyedik típusa recesszív jellegzetességként öröklődik, az ötödik típus öröklődését még nem tudjuk teljes egészében megmagyarázni.

A Parry-Romberg szindróma egy ritka szerzett rendellenesség, amelyet az arc egyik felén található bőr és lágyszövetek lassú, progresszív sorvadása jellemez. Nagyon ritka esetben az arc mindkét fele érintett lehet. Néhány esetben a sorvadás érintheti a végtagokat is, rendszerint azon az oldalon, amelyen az arcot. A Parry-Romberg szindróma súlyossága és jellegzetes tünetei személyenként nagy mértékben különbözhetnek. Néhány betegnél további tünetek is kialakulhatnak, például neurológiai vagy szemeket és fogakat érintő rendellenességek formájában. A Parry-Romberg szindróma általában tízéves korig vagy tizenéves kor elején jelenik meg. A Parry-Romberg szindrómában szenvedők nagy többsége a 20. életéve előtt megtapasztalja a tüneteket. A Parry-Romberg szindróma pontos oka ismeretlen, úgy tűnik, az esetek véletlenszerűen fordulnak elő.

A Cushing-szindróma egy ritka endokrin rendellenesség, melynek oka, hogy a mellékvesék túlzott mértékben termelik a kortizol nevű hormont. Az érintett személyekre nagy mértékű súlygyarapodás és/vagy kerek, hold alakú arc lehet jellemző. Ezenfelül előfordulhat még rendellenesen pigmentált, vékony, törékeny bőr; rendellenesen magas vérnyomás (hipertenzió) és vércukorszint (hipoglikémia); és/vagy meggyengült, könnyen törő csontok. Emellett néhány Cushing-szindrómában szenvedő betegnél depresszió vagy egyéb érzelmi változás is jelentkezhet.

Számos tünet alapú rendellenesség kapcsolódhat a lipodisztrófiához és/vagy lehet lipodisztrófiához hasonló tünete. Ilyen rendellenesség lehet többek közt a Rabson-Mendenhall szindróma, a SHORT-szindróma, az állkapocs és kulcscsonti diszplázia, a Wiedemann-Rautenstrauch szindróma (újszülöttkori progeroid szindróma), a Hutchinson-Guilford szindróma, a Werner-szindróma és a leprechaunismus. A lipodisztrófiában szenvedő betegeket meg kell különböztetni az anorexia nervosában, a kachexiában, az (agytumor miatt kialakuló) köztiagy szindrómában, a (főleg túlzott alkoholfogyasztás miatt kialakuló) többszörös szimmetrikus lipomatózisban szenvedő betegektől, és azoktól, akik egyéb növekedést és fejlődést befolyásoló rendellenességben szenvednek. A NORD-nak külön beszámolója van ezekről a betegségekről.

Diagnózis

A szerzett lipodisztrófia diagnózisa a jellemző tünetek megállapításán, a beteg részletes kórtörténetén, alapos klinikai kivizsgáláson és egy sor speciális vizsgálaton alapul. Olyan személyeknél merül fel a generalizált lipodisztrófia gyanúja, akiknél általános a bőr alatti zsír hiánya és az izmos megjelenés gyerekkorban.

A bőr alatti zsírszövet gyulladása a lipodisztrófia kialakulását megelőzően a generalizált lipodisztrófia diagnózisát erősítheti. Valamilyen autoimmun betegség jelenléte a lipodisztrófia kialakulását megelőzően a generalizált vagy részleges lipodisztrófia diagnózisát erősítheti. Részleges lipodisztrófia esetén a test felső részén tapasztalható fokozatos zsírvesztés, amely 16 éven aluli gyermekeknél nem érinti a test alsó részét, elősegítheti a diagnózis felállítását.

Klinikai tesztelés és kivizsgálás

Bár a lipodisztrófia diagnózisa elsősorban klinikai, számos vizsgálatot el lehet végezni a diagnózis megerősítésére vagy egyéb rendellenesség kizárására. A vér kémiai vizsgálatával megállapítható a glükóz, a zsír, a májenzimek és a húgysav szintje. Részleges lipodisztrófia esetén alacsony lehet a C3 szérum szint, normális a C1 és a C4 szint és magas a C3NeF autoantitest szintje, ugyanakkor néhány generalizált lipodisztrófiás betegnél alacsony lehet a C4 szérum szint.

A szerzett lipodisztrófia jellegzetes zsírvesztési mintázata a teljes testen végzett mágnesrezonanciás-képalkotással (MRI) mutatható ki.

Részleges lipodisztrófiás betegeknél vesebiopsziával, a veseszövet műtéti eltávolításával és mikroszkopikus vizsgálatával lehetséges felmérni a vesekárosodást.

Standard terápiák

Kezelés

A szerzett lipodisztrófiás betegek kezelése az egyénenként előforduló jellegzetes tünetekre irányul. A kezelés specialisták csoportjának koordinált együttműködését igényelheti. Gyermekgyógyászoknak, plasztikai sebészeknek, kardiológusoknak, endokrinológusoknak, dietetikusoknak és más egészségügyi szakembereknek kellhet együttműködnie, hogy szisztematikusan és átfogóan megtervezzék egy érintett gyermek kezelését.

A szerzett lipodisztrófiás betegeknek és családjuknak érdemes a diagnózis felállítását követően tanácsadásra elmenniük, mert a diagnózis szorongást, stresszt és nagyfokú pszichés terhelést okozhat. Az érintettek és családtagjaik számára javasolt az akár szakember, akár támogatói csoport által történő pszichológiai támogatás és tanácsadás. A genetikai tanácsadás is hasznos lehet az érintettek és családtagjaik számára.

Bár klinikai vizsgálatoknak nem vetették alá a módszert, a szerzett lipodisztrófiában szenvedőknek azt szokták javasolni, hogy kövessenek magas szénhidrát- és alacsony zsírtartalmú étrendet. Ez az étrend segíthet az akut hasnyálmirigy-gyulladáshoz köthető kilomikronémia kezelésében. A kilomikronémia olyan rendellenesség, amelyet a vérplazmában a zsírcseppek, azaz kilomicronok felhalmozódása jellemez. Ugyanakkor ez az étrend megemelheti a nagyon alacsony sűrűségű lipoprotein triglicerid koncentrációt is.

A rendszeres testmozgás és az egészséges testsúly fenntartása szintén erősen ajánlott módszerek, amelyek csökkentik a cukorbetegség kialakulásának esélyét. A szerzett lipodisztrófiában szenvedők számára is fontos a testmozgás és a csökkentett energiabevitel, hogy elkerüljék a túlzott zsírlerakódást és -felhalmozódást a lipodisztrófia által nem érintett területeken, úgymint az arcon vagy a nyakon.

Azokat a betegeket, akiknek rendkívül magas a trigliceridszint a vérükben, kezelhetik fibrinsavszármazékokkal, sztatinokkal, vagy halolajból nyert n-3 többszörösen telítetlen zsírsav kiegészítőkkel.

A jellegzetes zsírszövetvesztés visszafordíthatatlan a szerzett lipodisztrófiás betegek esetében. Ennek következtében a plasztikai sebészeti beavatkozás hasznos lehet a megjelenés javításában és az anyagcserével kapcsolatos szövődmények kezelésében. Azon területeken, ahol a zsír felhalmozódott (pl. az állon) el lehet végezni olyan beavatkozásokat, mint például a zsírleszívás, hogy eltávolítsák a nem kívánatos zsírfelesleget.

Olyan esetekben, ahol a szerzett lipodisztrófia májbetegséggel társul, végső esetben májtranszplantációra lehet szükség.

A szerzett lipodisztrófiás betegek kezelésére szolgáló más terápiák tüneti és kiegészítő jellegűek, és szabályos, standard irányelveket követnek. A cukorbetegséget standard terápiákkal kezelik. A cukorbetegség kialakulása után hipoglikémiás gyógyszereket, például metformint, szulfonilureákat, tiazolidindionokat és egyéb szereket ajánlatos alkalmazni a hiperglikémia kezelésére, bár azt nem tudjuk, hogy hosszú távon is biztonságosak és hatékonyak-e. Az inzulin is használható a lipodisztrófiában és cukorbetegségben szenvedő betegek kezelésére, de gyakran rendkívül nagy dózis szükséges belőle. Vérnyomáscsökkentők szintén javasoltak lehetnek. Bár a gyógyszeres terápiát rendszeresen alkalmazzák, nem végeztek klinikai kísérleteket, amelyekkel meghatároznák a gyógyszeres terápia optimális használatát az FRL-es betegek anyagcserével kapcsolatos szövődményeinek kezelésében.

2014 februárjában az Egyesült Államokban jóváhagyták a metreleptin (a leptin egy analógja) alkalmazását generalizált lipodisztrófiás betegeknél, beleértve a szerzett és a veleszületett lipodisztrófiás betegeket is. Az analóg gyógyszereknek egy másik gyógyszerhez vagy vegyülethez képest ugyanolyan vagy hasonló a fizikai szerkezetük, de kémiailag különböznek. A súlyos lipodisztrófiát esetenként leptinhiánnyal hozzák kapcsolatba. A kezdeti tanulmányok eredményei szerint a leptinpótló terápia (metreleptin) enyhítette az SZGL tüneteit, beleértve a hiperglikémiát és a hipertrigliceridémiát, valamint csökkentette a máj méretét az érintett személyeknél. Azonban a gyógyszerekkel kapcsolatos kockázatokat, költségeket és hasznot körültekintően mérlegelni kell a terápia megkezdése előtt. A metreleptin terápiával két fontos mellékhatást hoztak összefüggésbe: semlegesítő anti-leptin ellenanyag kifejlődését és az SZGL-es betegeknél nyirokdaganat kialakulását. Jóllehet a semlegesítő anti-leptin ellenanyag egészségre gyakorolt pontos hatásai nem tisztázottak, lehetséges, hogy csökkenti a metreleptin hatékonyságát és nem kívánt súlygyarapodást okoz. A pontos okozati összefüggés a nyirokdaganat kialakulása és a metreleptin terápia között nem tisztázott, mivel nyirokdaganatról olyan egyének esetében is beszámoltak, akik soha nem kaptak metreleptin terápiát. A metreleptint viszont nem hagyták jóvá részleges vagy lokalizált lipodisztrófiában (SZRL vagy LD-HIV) szenvedő betegek anyagcserével kapcsolatos szövődményeinek kezelésében.

Forrás: Acquired Lipodystrophy – NORD (National Organization for Rare Disorders) (rarediseases.org)

 

A betegségleírást Lapu Éva önkéntesünk ültette át magyar nyelvre.

Zeman Gabriella, a Szabadúszó Fordítók, Tolmácsok Egyesületének tagja lektorálta.

Köszönjük a remek munkájukat!